Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Perényi Roland: Renitens járókelők. A városi térhasználat konfliktusai Budapesten 1873-1918
224 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben A rendőri tevékenység egyben a társadalmi kontroll térbeli gyakorlatát is jelenti. A város rendjének a rendőri megfigyelés által történő fenntartása kétféle módon nyilvánul meg: egyrészt magának a városi térnek a róla alkotott hatósági mentális térképhez való igazításában, másrészt pedig a városlakók cselekvéseinek és viselkedésének kontrollálásában. Annak érdekében, hogy a rendőrség ezt az ellenőrzést a megfelelő hatékonysággal tudja végrehajtani, mind a városi teret, mind az egyéni viselkedési módokat fegyelmeznie kell.7 Budapest térszerkezetének folyamatos átalakulása igen komoly kihívást jelentett a rendőrség számára. Erre utal már az is, hogy a főkapitányi jelentések bevezető része mindig a városfejlődés sajátosságaival foglalkozott. A jelentések tanúsága szerint a főváros területi tagoltsága, nagy kiterjedése, földrajzi adottságai, a kültelki beépülés - és általában a kültelek nagy aránya a félig megnyitott zsákutcák, az elővárosi zóna rohamos ütemű növekedése, az újonnan kiépült városrészekben a burkolatok és a közvilágítás hiánya, valamint a belterületi beépülés néhány jellegzetessége - így a terek számának csökkenése, a szűk, sűrűn beépített utcák számának növekedése8 - mind hátrányosan befolyásolták a rendőrség munkáját. A főkapitányi jelentésekből ugyanakkor jól felvázolható a főváros térszerkezetének rendőri ideálképe, amely tágas terekből, rendezetten beépült utcákból, széles, éjszaka jól megvilágított kör- és sugárutak hálózatából áll. A rendőrség Budapestről alkotott kollektív mentális térképének másik fontos jellemzője, hogy az egyes városrészekhez, kerületekhez (olykor kisebb területi egységekhez) egy-egy társadalmi jellemzőt rendel, és az adott terület lakosságának szociális sajátosságaiból vezeti le az ott tapasztalt rendészeti problémákat. Ha csupán dolgozatunk témája, a kihágások szempontjából vizsgáljuk a jelentéseket, akkor is jól kirajzolódnak az egyes városrészek sajátosságai. Az I. kerület leírásakor például nemcsak a szabályellenes viselkedésre hajlamos csoportok szociális besorolását, hanem egyúttal lakóhelyüknek pontos földrajzi megjelölését is megkapja az olvasó: „A közbiztonság elleni kihágásokban vétők túlnyomó száma a „Ráczváros” és a Fehérvári-úton nagy területen levő úgynevezett téglaház környékéről kerülnek elő, ahol nagyobb számban lakik a munkás elem. Odahúzódnak a munkakerülők is. Az I. kerületben tartott razziák anyaga mindig erről a környékről kerül elő. Legnagyobb része budapesti illetőségű, s igy el sem távolíthatók Budapestről. [...] A részegségért előállítottak túlnyomó részben a kerület területén a múlt évben meglehetősen megindult építkezéseknél dolgozó napszámosok 7 Lásd LOUSADA 2005. 67. p. 8 Csak egy példa, hogy érzékeltessük a változást: 1899-ben az előző évhez képest 607 utcával, térrel és úttal lett több a fővárosban. Jelentés 1899. 1-2. p.
