Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Melega Miklós: "A város én vagyok" - Egy 19. századi szombathelyi várospolitikus, Éhen Gyula normaszegései
Melega Miklós: „A város én vagyok” - Egy 19. századi szombathelyi... 217 1902-ben a választópolgárok a polgármesteri székből az országgyűlésbe juttatták, és mindenki azt várta tőle, hogy a várospolitikai ügyek szakértőjeként országos szinten is maradandót fog alkotni. Parlamenti szereplésével azonban csalódást okozott. Alaptermészetével szöges ellentétben teljes passzivitásba vonult, s tevékenységével csupán a kormánypárti szavazógép működéséhez járult hozzá. Mandátuma leteltével megkísérelt visszatérni a szombathelyi közéletbe, de itt sem találta igazán a helyét. Vezető pozícióba, a hatalom közelébe nem juthatott többé. Szerepet játszhatott ebben öntörvényű és esetenként normaszegő vezetési gyakorlatának emléke, ami miatt érthető módon nem mindenki sírta vissza polgármesterségének időszakát. Ennél racionálisabb okok is álltak azonban a háttérben. Éhen Gyula ugyanis a megfelelő történelmi pillanatban kiválóan betöltötte azt a szerepet, amire a városnak éppen akkor szüksége volt, a nagyszabású fejlesztések korszaka azonban a századforduló utáni években lezárult. A település legnagyobb problémájává immár a pénzügyi konszolidáció lépett elő, és ebben a helyzetben egy gyökeresen eltérő habitust és koncepciót képviselő polgármesterre volt szükség. 1914-ben mégis felvetődött Éhen Gyula újraválasztása, amikor a helyi közvélemény ismét egy agilisabb, kezdeményezőbb városvezetőt akart pozícióba juttatni. A megmérettetésen azonban ellenfelével szemben alul maradt, ami végérvényes csalódottságot váltott ki belőle.44 Éhen Gyula példája, életútja a társadalmi elvárások, a jogi és morális normák egyénre gyakorolt hatásának korlátozottságáról tanúskodik. Egyénisége mentes volt a túlzott normakövetés bénító béklyóitól, s ennek köszönhetően mind magánemberként, mind polgármesteri minőségében szabadon hozta meg döntéseit, kreatív alkotóként szárnyalhatott. Mindebből Szombathely városa hatalmas hasznot húzott, vállalván azt is, hogy ennek árát megfizeti. Tekintettel arra, hogy Éhen Gyula nem volt normakövető alkat, gyakran viselkedett kiszámíthatatlan módon, és ezáltal környezete, munkatársai számára nehezen kezelhető ember lehetett. Fontos azonban megjegyezni, hogy a társadalmi szabályokat nem öncélúan rúgta fel, és nem is akarta a normákat megváltoztatni, csupán fenntartotta magának a jogot, hogy mindenkor szabadon eldönthesse, melyiket tartja be és melyiket nem. Ezzel a mentalitással közelített a közügyekhez is, s ha úgy látta, hogy a város érdekei megkívánják, nagyvonalúan túllépett a „felesleges bürokratikus formaságokon”,45 szükség esetén bármilyen hatalommal, vagy normával szemben gondolkodás nélkül felvette a harcot. Az is az igazsághoz tartozik azonban, hogy életútjából a normakövető magatartásmintákra is bőségesen lehetne példákat találni. Erkölcsös életvitelű családapa, tiszta kezű politikus volt, de buzgó vallásossága is erős szabálykövető attitűdöt feltételezett. Ellentmondásos személyiségében 44 Éljen Éhen Gyula, Szombathely polgármestere. Szombathelyi Újság, 1914. máj. 20. 1. p; Bauer 1934. 95-96. p; Katona 2004. 19-20. p. 45 Bauer 1934.94. p.
