Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Melega Miklós: "A város én vagyok" - Egy 19. századi szombathelyi várospolitikus, Éhen Gyula normaszegései
212 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben kelthette. Gyakorta elébe ment az eseményeknek, az általa diktált tempót sok közgyűlési képviselő, de néha a felettes szervek sem tudták követni. Az alkotómunka lázában előfordult, hogy bizonyos intézkedésekhez, beruházásokhoz utólag szerezte meg a városi tanács és a képviselők támogatását, illetve a vármegyeijóváhagyást, vagy a szakhatósági, minisztériumi hozzájárulást.36 E gyakorlat kialakításában a gyorsaság igénye mellett alapvető szerepet játszott öntör- vényűsége is. Egyik előszeretettel alkalmazott stratégiájának lényege ugyanis éppen az volt, hogy kész tények elé állította tárgyalópartnereit. „Fait accompli” helyzetet teremtve akár feletteseivel szemben is megkísérelte keresztülvinni akaratát, megfosztva őket a döntési lehetőségtől. Jellemző epizódként említhető egy 1898-ban történt eset. Éhen Gyula éppen a polgármesteri programjában vállalt infrastruktúra-fejlesztő beruházások megvalósításán fáradozott, amikor a várható magas költségektől és a város eladósodásától megrettent helyi lakosság körében ellenlábasai aláírásgyűjtést indítottak a vízvezeték kiépítése ellen. Mivel a polgármester és a városi tanács a több száz polgár által támogatott petíciót figyelmen kívül hagyta, az ellenállás szervezői sorozatos eljárási szabálytalanságok elkövetésével vádolták meg a polgármestert, és feljelentették a belügyminiszternél.37 A miniszter a panasz jogosságának kivizsgálásáig azonnali hatállyal elrendelte a munkálatok felfüggesztését. A Szombathelyre táviratban érkezett miniszteri utasítást a főispán zaklatott idegállapotban tolmácsolta a magához rendelt polgármesternek, aki azonban az anekdota szerint a következő higgadt mondatokkal nyugtatta meg felettesét: „Tessék csak engem felelősségre vonni. Tessék jelenteni a miniszter úrnak, hogy nem lehet félbeszakítani a munkálatokat, mert azokat ma vagy holnap befejezzük. Fegyelmi alá vonhatnak, elítélhetnek. De a vízvezeték, a csatornázás már megvan. Ezt visz- szacsinálni már a miniszter sem tudja!”38 Az eset ismételten azt példázza, hogy Éhen Gyulából mennyire hiányzott a hatalmi pozícióban levőkkel szemben az átlagemberekben általában meglevő tekintélytisztelet, de ennél többről is szól a történet, hiszen valójában a hivatali feljebbvalóival szembeni törvényes kötelezettségeit kezelte rendkívül szabad szellemben. Felesleges aggodalmaskodással, pánikreakciókkal nem terhelte az idegeit, s az idő ebben a konkrét ügyben is eljárásának helyességét igazolta. Felelősségre vonásban, retorzióban ugyanis nem részesült, és a minisztériumba felküldött dokumentumok alapján, valamint 36 BAUER 1934. 94-95. p. 37 MNL VaML SZV Pg. Közig. ir. 1.1183/1899; A vízvezeték ellen. Vvm, 1898. máj. 15. 6. p; A városi csatornázás és vízvezeték ügye a belügyminiszter előtt. Vvm, 1898. jún. 16. 4. p; Vízvezetékünk. Vvm, 1898. szept. 8. 2. p; Denuncziáljunk! Vvm, 1898. szept. 8. 1. p; Újabb föllebbezés a vízvezeték ügyében. Vvm, 1898. szept. 25. 1. p. 38 BAUER 1934. 94. p.
