Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Melega Miklós: "A város én vagyok" - Egy 19. századi szombathelyi várospolitikus, Éhen Gyula normaszegései
210 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben Néhány évvel később a párbajozásban immár némi jártassággal rendelkező Éhen Gyula került olyan helyzetbe, hogy lovagias elégtételt kellett vennie egy újságíró kollégáján. A Vasvármegye című konkurens szombathelyi sajtóorgánum főszerkesztője, Kaffehr Béla ugyanis lapjában minősíthetetlen hangvételű támadást intézett Éhen ellen, és igen súlyos rágalmakkal illette. Korrupcióval, a hatóságok félrevezetésével, egy ügyfelének halálba kergetésével, fiatalon elhunyt felesége vagyonának elherdálásával, gyermekeivel szembeni felelőtlenséggel vádolta meg a nagy nyilvánosság előtt.28 Éhen Gyula a becsülete lejáratására alkalmas hamis vádakat értelemszerűen nem hagyhatta válasz nélkül. Először megpróbálta az ügyet normakövető módon, a törvények tiszteletben tartásával rendezni, de miután bírósági úton nem sikerült jogorvoslatot szereznie, és Kaffehr Béla a sajtó útján jelezte, hogy kész fegyveres elégtételt adni, 1895 februárjában párbajra hívta pályatársát. Éhen Gyula, akit talán a családi életét ért alaptalan rágalmak érintettek legérzékenyebben, ez alkalommal súlyos párbaj feltételeket kötött ki, hogy a becsületét meggyalázó egykori barátján, Kaffehr Bélán elégtételt vegyen. A lovassági laktanya lovardájában először pisztolypárbajra került sor, azonban a golyók kölcsönösen célt tévesztettek. Ez lehetett a szerencsés véletlen müve is, de előfordulhatott, hogy azt a korszakban bevett gyakorlatot alkalmazták a felek, hogy békülési szándékuk kinyilvánításaként szándékosan mellé lőttek. Elképzelhető, hogy ez esetben is erről lehetett szó, tekintve, hogy a megállapodás szerint az összecsapás ezután kardokkal folytatódott volna, azonban ezen a ponton Kaffehr Béla előlépett, visszavonta alaptalan vádjait és bocsánatot kért, s ezzel a lovagiasság szabályai szerint lezártnak tekintették az ügyet. Törvénybe ütköző tettükért járó büntetésként Éhen Gyulát mint kihívót és büntetett előéletű visszaesőt 14 napi, ellenfelét 10 napi államfogházra ítélték. Érdekes fordulata az eseményeknek, hogy a két párbajozó fél kapcsolata a későbbiekben rendeződött, és Kaffehr Béla várospolitikai kérdésekben Éhen Gyula egyik lelkes támogatója lett.29 Éhen Gyula korabeli társadalmi megítélését a „párviadal vétséggel” elkövetett kihágások nem befolyásolták negatív irányban, amit többek között az is bizonyít, hogy még ebben az évben egyhangú szavazással a város első emberévé, polgármesterré választották.30 A korabeli közvélemény viszonylag jól tolerálta a párbajozással elkövetett normaszegéseket. Bár a többség elítélte a „furcsa divatot”, és a párbajra úgy tekintettek, mint „a becsületét védő ember helytelen 28 Közönség köréből. Vvm, 1893. aug. 20. 6. p. 29 MNL VaML SZTV BP ir. V 285/1895; Közönség köréből. Vvm, 1893. aug. 20. 6. p; Az Éhen-féle sajtópör. Vvm, 1894. jún. 10. 6. p; Jegyzőkönyv. Vvm, 1895. febr. 10. 7. p; Az Ehen-Kaffehr-ügy epilógusa. Vvm, 1895. júl. 25. 4. p. 30 MNL VaML SZV Közgy. jkv. 1895. november 14.
