Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Melega Miklós: "A város én vagyok" - Egy 19. századi szombathelyi várospolitikus, Éhen Gyula normaszegései
206 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben körét túllépő polgármestert szintén terhelte felelősség, Éhen Gyulát mindössze figyelmeztetésben részesítették.18 A polgármester inzultálásának ügye első látásra egy kapatos emberek között hirtelen felindulásból előforduló, nyomosabb indokot nélkülöző összeszólal- kozásnak is tűnhet, amire Éhen Gyula heves vérmérséklete akár önmagában is magyarázatot adhatna. A történtek, illetve az elhangzott kijelentések mélyebb elemzése azonban azt mutatja, hogy itt valami többről, vélhetően korábbi negatív tapasztalatokból forrásozó személyes ellentétről, akár kölcsönös ellenszenvről lehetett szó. Arra utaló jelek, hogy Grimm Károly eleve ellenségesen viszonyult volna vitapartneréhez, nincsenek ugyan, Éhen Gyula részéről viszont tisztán érzékelhető, hogy ellenérzéseket táplált a városvezetővel szemben. Árulkodók azok a gúnyos megjegyzések, amelyekkel a vita hevében illette Grimm Károlyt. Ha a megittasult állapotban elhangzott mondatokról lehántjuk az indulati elemeket, és kizárólag tartalmi szempontból vizsgáljuk a kijelentéseket, akkor is egyértelműen kiviláglik, hogy Éhen nem becsülte sokra, mondhatni lenézte hivatali felettesét, sőt odáig merészkedett, hogy a polgármesteri feladatra való alkalmasságát is kétségbe vonta. Olyan dolgokat vágott a kipellengérezett Grimm Károly fejéhez, amelyek már régóta szálkát jelenthettek a szemében: „te kovászkeverő pék polgármester,... így járnak azok, akik műveletlen embert választanak meg polgármesternek”, „parancsolj otthon péklegényeidnek és pereces gyerekeidnek”.19 Éhen Gyula, aki egy nemesi felmenőkkel büszkélkedő, „jó családból” származott, amelyben ráadásul a tudást igen nagyra értékelték, nem tudta elfogadni, hogy egy egyszerű, iskolázatlan iparos a hivatali felettese, aki nemcsak hogy „bitorolja” a város polgármesteri székét, hanem mindennek tetejébe még hatalmaskodik is. Éhen kijelentéseivel ugyanakkor akaratlanul bár, de önmagát is minősítette, hiszen közvetett módon saját származásával és végzettségével kérkedett. Az a Grimm Károlynak címzett másik megjegyzése, miszerint „a hivatalos lakoma végeztével te itt olyan vendég vagy, mint a többi, s hivatalos hatalmad is a lakoma végeztével megszűnt”,20 Éhen Gyula lényének egy másik jellemző vonását, a tekintélytisztelet teljes hiányát bizonyítja. Felháborította, hogy az adott szituációban a polgármester visszaélt pozíciójából fakadó hatalmi helyzetével. Öntudatos személyisége szembeszállt az íratlan viselkedési szabályokkal, és a polgármesternek - az őt hivatali rangja folytán, de az illemszabályok szerint is megillető - előjogokat és tiszteletet nem adta meg. Ez a jellemvonása későbbi pályafutása során is számos esetben vezetett konfliktusokhoz, hivatali feljebbvalóival való összeütközésekhez. 18 MNL VaML SZŰK Fegy. ir. II. 12/1879. 19 MNL VaML SZŰK Fegy. ir. II. 12/1879. 20 MNL VaML SZŰK Fegy. ir. II. 12/1879.
