Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fábián Borbála: A közvilágítási norma: az utcavilágítás mint társadalmi elvárás a 19. századi magyarországi városokban
192 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben A közvilágítás mint a város jelképe A közvilágítás a városi lét státusz szimbóluma volt. Az esti sötétségben ez volt a leginkább látható jele annak, hogy a település város. Szinte bármelyik nagyobb város történetéből lehet ezt kifejező véleményeket idézni. Például Kecskeméten: „a czélszerűség s aránylagos olcsóság szempontjából az új város háza előtti nagy tért s az egész - nagy-kőrősi-utzát is belevonják a villanykörbe olykép, hogy a pályaudvarra érkezők villanyvilágítás mellett vonuljanak a városba. A mai világ úgyis a külsőségekre ad, s az utazók nagyobbrészt az első benyomás után ítélnek.”63 Baján az egyik külvárosi utca lakói azzal indokolták a gázvilágítás bevezetésének szükségességét, hogy utcájukban jelentős a forgalom, kövezett, s ráadásul a vidékiek ezen az utcán érkeznek a városba, és bár járdán botorkálnak mégsem tudják, hogy városba érkeztek, mert nem látnak - ez any- nyira botrányos dolog, hogy mindenki megütközik rajta.64 A Szeremlei utca „a legvisszamaradottabb az éjjeli világítás tekintetében is, mert sok más mellék utczákban hol a közlekedés meg sem közelíti a Szeremlei utczai közlekedést, gázvilág van, holott még a belvárosban sincs oly szükség a gázvilágitásra mint a Szeremlei utczában itt azonban minden 300-400 lépésnyi távolságban pislog egy-egy petroleum lámpa, az is csak akkor, ha a szél nem fuj, mert ha fuj, úgy van rá eset, hogy egy sem ég, ez oly nemszokványos dolog, hogy ezen nem csak mi Bajaiak ütközünk meg, hanem mindenki ki vidékről Bajára érkezik a sötétség beálltával, mert már beérkezik Bajára, járdán megy, de az utcza oly sötét, hogy akár egy barlangban botorkálna.” - írták a kérvényezők. A Délvidék verseci tudósítója így ünnepelte a villanyvilágítás bevezetését 1897-ben: „eddig a legbotrányosabb sötétségben botorkáltunk városunkban, a jövőben még a legeldugottabb utczákon is látni fogja az ember hova teszi a lábát, s az idegen ha este érkezik a városunkba, kellemesen meg lesz lepve még akkor is, ha Budapest, Bécs, Berlin, vagy bármelyik fővárosból vetődik hozzánk, mert fényt talál, a fény pedig mindennek, legyen az ipar kereskedelem vagy tudomány az előfeltétele”.65 A szerző szerint a városi közönség a villany- világítással elégedetten az esti sötétségben „szinte Budapesten gondolta magát a csodás fényben hullámzó embertömeg között.”66 Néhány nappal később az újság már arról számolt be, hogy az asszonyok és lányok új ruhát kémek, mert 63 Kecskemét, 1895. okt. 13. 2. p. 64 MNLBKML IV. 1407.b 4504/1908. 65 Délvidék, 1897. dec. 19. 1. p. 66 Délvidék, 1897. dec. 19. 2. p.
