Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fábián Borbála: A közvilágítási norma: az utcavilágítás mint társadalmi elvárás a 19. századi magyarországi városokban
184 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben Baján és Újvidéken (1500 óra). A korabeli szakember értékelése szerint a „köz- világítási lámpák csekély száma és átlagosan rövid égéstartama arra enged következtetni, hogy városaink lakosságának ebbeli szükséglete nem igen fejlett. Valószínű azonban, hogy ezen körülmény mellett a gázszerződések kikötései a csőhálózatok kiterjesztése és a közvilágítási lámpák felszerelése tekintetében, valamint a világítás gyakran magasra szabott ára a fő oka a gáz-közvilágítás nehézkes terjedésének.”37 A 20. század elején viszont egyre több város ismerte fel, hogy a hálózat kiterjesztésével növelhető a fogyasztás, ami a gázár csökkenésének következtében a közvilágítás, a városi és a magán fogyasztás költségét is csökkenteni fogja. Lámpakérvények A közvilágítással kapcsolatos társadalmi elvárásokat, a polgárok kívánságait legjobban a lámpakérvényekből lehet megismerni. Ezek csak töredékesen maradtak fenn a levéltári iratok közt, tehát teljes körű kutatást még egy-egy városra nézve is nehéz elvégezni. Több város lámpakérvényeinek vizsgálata mégis azt mutatja, hogy a fogalmazásbeli különbségektől eltekintve a polgárok ugyanarra a „jó világításra” vágytak. A legkorábbi lámpakérvény Szabadkáról, 1862-ből maradt fenn. Ebben a Szegedi út egyik oldalának lakosai - mivel csak a gőzmalom oldalán voltak lámpák - az utcának a másik felére is kértek lámpákat, mert „itt korcsma korcsmát ér”.38 Tikviczky József beadványa „a városok és más helységek uczáinak Európaszerte népszerűségre vergődött kivilágításá”-nak Könyvkötő utcai bevezetését szorgalmazta. A szerző hat indokot sorakoztatott fel: közbiztonság — szűk és sötét utca, forgalmas hely; piacra sokan járnak errefelé; az utcában böllérek, kofák és más mesterek laknak, akik korán mennek munkahelyükre; már van járda az utcában (!); más, kevésbé forgalmas utcák már kaptak lámpát; nem kerül sokba.39 1867-ben szintén Szabadkán a Szabó utca lakosai az alázatos bevezetés után így folytatták kérvényüket: „Feleslegesnek tartván az okot bővebben fejtegetni; 37 A magyar korona országainak gyáripara 1901. 133. p. Az 1910-es statisztikai adatok szerint az egész éjjel égő lámpák 1500-4000 órát világítottak, az átlagos világítási óra a törvényhatóságijogú városokban 3600, a rendezett tanácsú városokban 3500 óra volt évente. Magyarország városainak háztartása 1916. 12-17. p. 38 SzTL F:002. 5728/polg. 1862. 39 SzTL F:002. 3720/polg. 1867. Megjelent: FÁBIÁN 2005. 55-56. p.
