Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fábián Borbála: A közvilágítási norma: az utcavilágítás mint társadalmi elvárás a 19. századi magyarországi városokban
Fábián Borbála: A közvilágítási norma: az utcavilágítás mint társadalmi... 175 A közvilágítás mint társadalmi elvárás A 19. század első felében több helyen, szabad királyi és mezővárosokban egyaránt, például Székesfehérvárott, Győrben, Szegeden, Baján, Veszprémben és Gyulán8 a polgárok kezdeményezték a közvilágítás bevezetését.9 A kereskedő- városok számára közbiztonsági szempontból fontos volt az utcák éjszakai világítása, de „szépészeti” vagy más szempontok is közrejátszottak „abban, hogy lámpákkal világították meg a belvárosokat. Baja mezővárosának polgárai 1833 májusában lámpákat helyeztek el a „nagyobb városok példájára”, hogy a holdvilág nélküli estéken az utcákat világítsák.10 A reformkor élénk társadalmi életére jellemző, hogy sok helyen, például Egerben, Pápán, Miskolcon, Nagybányán a kaszinók mint a civilizáció, a művelődés előmozdítói karolták fel az utcavilágítás ügyét. Ez nem mindig bizonyult tartósnak: Miskolcon a kaszinó évente bált rendezett, és pénzt adományozott a lámpák megvásárlására és fenntartására 1840 körül, de 1845-ben már csak „lámpásos utczagyerkőczék”, vagyis lámpahordó fiúk pótolták az utcai lámpákat.11 A pápai kaszinó fiatalabb tagjai az utcavilágítás bevezetése érdekében „lámpa-bál”-t szerveztek, azonban a magas szervezési költségek vagy a résztvevők csekély száma miatt csak egy lámpa árát táncolták össze, ezért később hangversenyt is rendeztek ebből célból.12 8 Például Magyargyula házigazdái 1844 márciusában önkéntes ajánlatot tettek az utcavilágításra, ezt azonban a megye nem támogatta. 1845-ben a lakosok adományaiból 207 Ft gyűlt össze, így 1845. október 1-jétől 1846. március végéig világítottak. Ferenczy Ignác kereskedőnek olajért és lámpabélért 141, a lámpagyújtónak 50, az éjjeli őrnek 10, Uerbach Simonnak kitört üvegért 4 forintot fizettek. Következő évben felvetették, hogy azokban az utcákban, ahol van világítás, éjjeli őrök is legyenek. A közvilágítás az 1848-as forradalom kitöréséig működött. SCHERER 1938. 414. p. 9 FÁBIÁN 2009b. 26-27. p. 10 Historia Domus Bajensis 398. p. és .4 bajai ferencesek háztörténete 414. p. 11 SZENDREI 1911. 759-760. p. és Életképek 1845. 29. p. 12 Pápai hangverseny. Honművész, 1839. (I. félév 4. szám) jan. 13. 30. p. „Mennyire szükséges az utszavilágítás terjedelmes ’s népesebb városokban, akár kényelem akár bátorság tekintetéből, nem szükséges fejtegetni. Átlátták ezt többen városunk nagy lelkű iíjai közül is, kik a’ közjónak áldozni fö kötelességüknek tárták. - Minthogy azonban az utszavilágítás nagyobb vállalat, mint sem azt csekély költséggel eszközölni lehetne: ezért egy, csak e’ végre fordítandó tőkepénz-szerzésről kelle gondoskodniok. - Ez meg lett a’ nagy casino által e’ czélra adatott »lámpa-bál« által. Pápán azonban sok lámpa szükséges, részint a’ csak igen kevés helyen levő rósz kövezet miatt; - az említett lámpa-bál pedig csak egy lámpa erejeig jövedelmezett, vagy igen csekélylyel többet: igy tehát az ezen lámpa-bál által szerzett lámpátokét szaporítani kelle, sőt keilend is. Ez okból tehát városunk lelkesebb fijai egy - ismét a’ nagy casino által adatott - hangversenyben működni ajánlkoztak.”
