Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya a dél-alföldi mezővárosok életében. Egy szentesi per tanulságai
Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya... 155 magát. Valószínű, hogy az évek során az ellentétek csak növekedtek közöttük, és az 1838-ban elindult per kapcsán felszínre kerültek a rég elfojtott sérelmek. Ahogy a felperes nem tudta bizonyítani az állítólagos alperesi adósságokat, úgy az alperes sem tudta bizonyítani, hogy a feleségét illető gyapjúból ellopott volna az özvegyasszony. Valószínűleg Pokomyi Therés látta legjobban, mi történt a családon belül, amit vallomásában is megfogalmazott: „Meg Kértem az Öreg Asszonyt Hogy Ne Bantsa az Leányát és az Vejit Hanem hogy Legyenek Békést.” Az úriszék végül 1839. április 10-én hozta meg ítéletét: : „Ámbár jelen perbeli kereset mint felette halmozott a Törvények szoros értelmiben leszállítandó volna;” ezt azonban egyrészt nem kérte az alperes, másrészt „nehogy az igen szegény sorsú adófizető felperes, különben egyedül is a dologhoz nem értésből eredett ezen hibája miatt mind újabb költségekkel terheltessen, mind ne talán lehető igazaihoz jutásában hátráltasson [...] ezen úriszék [...] a Törvény szigorúságát lágyítandónak ítélvén a keresetlevél maga erejében fenhagyatik.”42 Ezt követően az úriszék elutasította a felperes azon állítását, hogy a vejével kötött egyezséget kényszerből írta volna alá, mert „annak a város jegyzőkönyvében Tanács előtt a felek jelenlétében történt beigtatása ellenkezőt bizonyítana - az egyezségnek ekként történte kétségbe nem vétetik.”43 Ezzel az úriszék érvényesítette azt az általános szabályt, hogy ha a felek a bíróság előtt megegyeznek, és azt jegyzőkönyvbe iktatják, akkor az mindkét fél számára, mint törvényi rendelkezés, kötelező. Ezért az özvegy asszony elégedjen meg azzal a szobával, amit veje biztosított a házában, az adósságokat pedig bizonyítsa be. Az alperes köteles volt mostoháját elviselni. Egyéb állításait, részben felesége és a saját örökségére vonatkozóan, részben mostohája mocskolódásait, szintén hiteles tanúkkal kell bizonyítania. Az ítélet alapján újból feltehetjük a kérdést, meg lehet-e állapítani az igazságot száz-kétszáz év elmúltával? Igen, sőt annál is többet. Az özvegyasszonynak járó lakhatási jogot biztosítani kellett, de hogy ezen túl miként tudtak békében együtt élni, az már a felek természetétől is függött. A város nem engedte, hogy a mostohafiú fenyegetőzzön, ezért fenyítette meg kétszer is fogházzal. Más perekből tudjuk, hogy az alaptalan mocskolódást sem tűrték, de azt is bizonyítani kellett. A hitelező is hozzájutott a pénzéhez, ha megfelelően igazolta állítását. Bizonyítékok nélkül az úriszék csak egymás sértegetésének tartotta a felek ál42 CSML Szentes V.115.a 46/1839. Szabad Szentes Várossá 1839? Észt. április 10k12kstöbb napjain folytatva tartatott Úri Törvényszéke. 43 CSML Szentes V.l 15.a 1839. április 10. úriszéki ítélet.
