Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya a dél-alföldi mezővárosok életében. Egy szentesi per tanulságai
142 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben ba is. Megismerhetővé válik az a jobbágyparaszti társadalom, ahol nemcsak a , jogilag egységes jobbágyság” és a földesúri hatalom viszonyát lehet elemezni, hanem kirajzolódik a paraszti társadalom rétegződése, az egész vagy több egész urbáriális telekkel rendelkező gazdag paraszti családok, illetve a tőlük jól elkülöníthető béresek, cselédek szegény paraszti világa, az iparos-kereskedő polgárosodó középparasztság és a közöttük élő, csak adómentességükben különböző armalista nemesek élete. A mezővárosok mindennapjait, az együttélés szabályait meghatározó jogi normák elsősorban a mezővárosok bírói fórumainak fennmaradt jegyzőkönyveiből olvashatók ki. A török hódoltság következtében a 17. század végére a Dél-Alföld szinte elnéptelenedett. A korábbi települések egy része örökre megsemmisült, másokat - Makó - újratelepítettek, megint más városok - Szentes - lakosságának egy része a földrajzi adottságoknak köszönhetően, ha töredékében is, de túlélte a hódoltság korát. Azonban az e korból származó s a jobbágyságra vonatkozó iratok megsemmisültek. Csak a hódoltsági korszak után vált lehetővé, hogy az újrainduló élet a jogszolgáltatás helyi szintű feladatait is megoldja. Az „új” földesurak engedték, hogy a jobbágyparasztok legalább a magánjogi vitáikat saját maguk között intézzék el. Ez az elsőfokú bírói joghatóság, ahogy a szentesi iratok megnevezik, a becsületes törvényszék volt hivatott arra, hogy az adás-vételi vagy haszonbérleti szerződésekből, a családi és örökösödési jogviszonyokból származó vitákat megoldja. A földesúr igyekezett a saját hatalmát érvényesíteni, aminek következtében az új rend megszilárdulását követően a földesúr jelöltje lett a bíró, aki nemcsak a vitákat döntötte el, de a földesúr akaratát is közvetítette. A fennmaradt iratok tanúsága szerint az eljáró bíróság tagjai, mivel maguk is az adott mezőváros lakói közül kerültek ki, jól ismerték azokat, akik előttük megjelentek. A szakirodalom a mezőváros bíróságáról nem túl sokat szól. „A földesúri mezőváros jogi helyzete a faluéhoz volt hasonló, nagyobb gazdasági erejével azonban a földesúrtól való függését lazítani tudta s a földesúrtól vagy az uralkodótól kiváltságokat szerzett. Ehhez képest bíróságának hatásköre is tágult. [...] Egyes mezővárosok lakosságuk mindenféle polgári ügyében eljárhattak, sok helyen saját szokásjog alakult ki, sőt némely város a büntető hatáskört is megszerezte.”5 A mezővárosok bíróságának összetételét és hatáskörét rögzítő 5 BÓNIS-DEGRÉ-VARGA 1996. 97. p; A kiegészítő jegyzetek között Béli Gábor megemlíti: „A mezővárosok, azok is, amelyek privilégiummal rendelkeztek és azok is, amelyek a szokásjog alapján gyakoroltak jurisdictiot, rendszerint kisebb delictumok, mint a kisebb hatalmaskodás esete, jelentéktelen értékben elkövetett lopási ügyek tekintetében saját fórumuk által ítélkezhettek polgáraik felett.” 152. p; vö. KÁLLAY 1985; Stipta István a következőket írta a mezővárosok bírói fórumáról: „Az 1832-36. országgyűlés szabályozta
