Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Nagy Janka Teodóra: "Ítéltetett Makó Város Bírája és Tanácsa által…" Normakövetés és normaszegés Makó népi jogéletében (1781-1821)
Nagy Janka Teodóra: „ítéltetett Makó Város Bírája és Tanácsa által _” 1 33 kárt megfizetni, és a jó Rendnek meg nem tartásáért szenvedni.”34 Ez az eset a forrás részletes adataival és leírásával a rongálás bűncselekményként történő értelmezésén túl kitűnő forrásként szolgál az emberélet fordulójához kapcsolódó szokások egyike, a lakodalom helyi szokásának megismerésére is. 7. Más cselekmények A jegyzőkönyvben olvashatók olyan esetek is, amelyek kívül esnek a fent elkülönített ügycsoportokon. Az éjjeli rendzavarás, a kivilágítatlanul az utcán tartózkodás, a lármázás és a szigorúan büntetett dohányzás (vagy éppen ezek együttes megvalósítása) mindenképpen jogkövetkezményekkel járt. Csanád vármegye 1806-ban kiadott rendelete szigorú büntetés terhe mellett előírta, hogy télen kilenc, nyáron tíz óra után tilos lámpás nélkül tartózkodni a makói utcákon. Azokat, akik ezt nem tartották be, az utcakapitányok és a strázsák - akik „nap le mentöl, nap fel-költig” egymást váltva személyesen vigyázták „a gondviselések alá bízott kerületet” - a város „áristomába” kísérték.35 Tilos volt takarodó után a kocsmázás is. Ez alól kivételt a „Közönséges Múlattságok” („kivált Farsangi napokon”) jelentettek, ahol „illendő fizetés” mellett mindvégig jelen volt egy esküdt és „a Város cselédjei”. Az ő feladatuk volt, hogy „a múlatókat az illendőség határai között tartsák, a garázdákat zabolázzák, és a kik vagy káromkodni vagy veszekedni merészelnének”, az áristomba kísérjék. A makói városi bíráskodás jellemzői A jogalkotás és a jogalkalmazás szempontjából elkülöníthető a fent világa, amelyet az állam által alkotott vagy elismert jogi normák igazgatnak és a lent világa, ahol a kisközösségek viszonylagos autonómiájukra alapozva továbbra is a szokásjog, a jogszokások és a jogi népszokások tömege révén szervezik mindennapjaikat.36 A büntetőügyek makói forrásanyaga alapján is jól látható, hogy a jogi norma egyértelműen az állami jogrendszer része volt, ahogyan az állam által elismert szokásjog is. A városi bíráskodási gyakorlatot alapvetően ez határozta meg, viszont a források tükrében az is szembetűnő, hogy az állami jogrendtől eltérő magatartásszabályok (a szokásnorma, az állam által el 34 ML Makó V.A. 101. B.3. 1809-1813. 213. p. 35 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 109. p. 36 TÁRKÁNY Szűcs 1981; NAGY 2012a.
