Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Nagy Janka Teodóra: "Ítéltetett Makó Város Bírája és Tanácsa által…" Normakövetés és normaszegés Makó népi jogéletében (1781-1821)
128 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben hály utcakapitány találta meg Borzinkáéknál egy tálban „a Ludnak koppasztott húsábúl 2 szárnyát, nyakát, egy lábát, a zúzzát”. Borzinkáné először tagadta, hogy Makiné ludaiból származna a hús, a strázsák azonban utóbb megvallották, „hogy az uczán találtak 3 ludat, az egyiket el ütötték, és a Borzinka házánál meg koppasztották”. A bírák gyorsan és példás szigorral jártak el. „Ezen törvénytelen tselekedetekért a Tekintetes Vármegyének [...] ki adott Kegyes Rendelése szerént, Borzinka István, és Erdei János mint Strázsák, a kiknek kötelességek lett volna a Kár tévőket zabolázni és azokat bé hajtani, nem pedig hogy ők a Strázsálás színe alatt másnak Kárt tegyenek, külön külön 24 pálcza ütésekkel büntettek, azon kívül az el lopott ludért 2 forintot fizetni köteleztessenek.”17 Fel kívánjuk hívni a figyelmet arra a jogszokásként is értelmezhető városi joggyakorlatra, hogy a tisztségviselők jog- és normasértését szigorúbban ítélte meg a közösség az általában szokásosnál.18 A makóiak többször panaszkodtak továbbá ingóságok, például edény, ruha, széna, vessző, de még a „ baromkúthoz ” készült rovásfák, illetve a községi híd faanyagának eltűntére is.19 Az ingóságok eltulajdonítása közül a leggyakoribb a ruha- és textillopás volt. Mivel a vásári sokadalom idején bármi megtörténhet (hiszen aki verekedni akar, könnyen talál botra), az utcakapitányok és a bakterek feladatává tették, hogy kötelesek „a kártevő és a botránkoztató személyekre éjjel-nappal szorgalmatosán vigyázni, a vásárokban szüntelenül kerülni, és ha olyan rossz kártevő személyt, bicskást, veszekedőst vagy káromkodót találnak, az áristomba béhajtani.”20 A jegyzőkönyvek adatai arra utalnak, hogy a vásáron adódó ügyes-bajos dolgok, viták rendezése igen gyorsan, gyakran még a vásári ügyletkötés, tolvajlás, verekedés, szóváltás napján megtörtént. A jogi szabályozással egybeeső „szokott rend”, azaz közösségi szokásjog szerint a városi tanács járt el ezekben az ügyekben. Azt tartotta a szólás, hogy ritka vásár tolvaj nélkül. A makói vásárban is gyakran előfordult lopás, tolvajlás, vagyis hogy valaki ötön (értsd: öt ujjon) vett a vásárban. Egy 1805. április 2-án kelt bejegyzés szerint „Varga János, a ki Vásárhelyen Borsi Tádé házába mint zsellér lakik, vasárnap Szűcs Jánossal, vásárhelyi lakossal ide jővén ... ma a vásárba Hellybeli Mucsi Pistával loptak egy vég vásznat vásárhelyi kereskedők sátorából.”21 Bicskás Varga Jánost is vásári tolvajlás, azaz „vásári bicskázás” miatt büntették 24 pálcaütésre.22 17 ML Makó V.101.b.2. 1807-1808. 37-38. p. 18 BÁNKINÉ 2009, 2012. 19 ML Makó V.101.b.3. 1809-1813. 254, 258, 310, 331. p. 20 EPERJESSY 1984. 39. p. 21 ML Makó V.lOl.b.l. 1805-1807. 15-17. p. 22 ML Makó V.lOl.b.l. 1805-1807. 18. p.
