Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Nagy Janka Teodóra: "Ítéltetett Makó Város Bírája és Tanácsa által…" Normakövetés és normaszegés Makó népi jogéletében (1781-1821)
124 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben fejlődése szerinti strukturálás. E kronologikus rendben megkülönböztethetjük 1. a szokásnormát, 2. a jogszokást, 3. a jogi norma/jogintézményt, 4. a jogi népszokást és 5. a jogi néphagyományokat.3 A szokásnorma az egyéni normák általános sokféleségében érvényesülő, a közösség által elfogadott, helyesnek tartott magatartásszabály/társadalmi norma. A jogszokás a közösség tagjainak kifejezetten jogi jellegű, a törvény által szabályozott „fent” világától élesen elkülönülő „lent” világa, azaz a társadalom kisebb-nagyobb közösségeinek vélt vagy létező autonómiája alapján alkotott, a közösség által elismert (a hagyomány és szokás erejénél fogva megtartott és öröklődő, szükség esetén azonban a közösség által kikényszerített), a mindennapok szervezésére (az életviszonyokban jelentkező érdekeltségek egyeztetésére) szolgáló szokásszerű gyakorlata (pl. jegyesség, alku). Tagányi Károly külön is hangsúlyozta, hogy a jogszokásokat a megíratlan, jogi alakba nem öntött jogi vonatkozású szokások, szertartások és jelképek alkotják.4 A szokásjog (consuetudo) a kisebb vagy nagyobb közösségek együttélése során kialakult, majd az állam által utólag elismert, szankcionált szokásnormát, jogszokást jelenti. A jogi norma olyan általános jellegű, kötelező erejű társadalmi norma/magatartásszabály, amelyet az állam, vagy állami szerv alkot, és végső soron állami kényszer biztosítja érvényesülését. A jogi népszokás olyan jogi vonatkozású szokás, amely elsősorban a paraszti közösségek vonatkozásában kutatott, és e közösségek mindennapi életének meghatározott, az ismétlődések során az utódokra is átörökített rendjét jelenti. A jogi népszokás jellemzője továbbá, hogy az állami szabályozásnak csak kiegészítőjeként, színezőjeként vagy csupán jelképes tartalommal él tovább.5 A jogi néphagyomány fogalmi körébe a már nem gyakorolt, de még ismert jogi vonatkozású szokások, jelenségek a folklórban (mese, dal, monda, rege, anekdota, igaz történet), illetve a tárgyi emlékekben történő továbbélése, hagyományozása tartozik.6 A jogi vonatkozású társadalmi normákat vizsgálhatjuk vertikálisan és horizontálisan. A vertikális szint egyetlen jogi vonatkozású 3 Varga Csaba a jogszokástól a jogi népszokásig terjedő folyamat változásait elemzi, és a kör a jogi néprajz vizsgálati szempontjai alapján egészül ki két további létszakasszal (szokásnorma, néphagyomány). (VARGA 2009.) Tárkány Szűcs Ernő elsősorban Bónis György munkáira hivatkozva határozza meg a néphagyomány fogalmát (TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 29-35. p.), a néprajzi szakirodalom alapján pedig részletes olvasatát adja jogi néphagyomány és jogi népszokás elkülönítésének. (TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 36-A4. p; NAGY 2003, 2012, 2012a.) 4 Tagányi Károly még következetesen jogszokásokról szól, Tárkány Szűcs Ernőnél jóval diffúzabb a terminológiahasználat. (TÁRKÁNY SZŰCS 1981; MEZEY 2009; NAGY 2009; BOGNÁR 2009.) 5 VARGA 2009. 6 A kérdéssel részletesen foglalkozik NAGY 2003, 2009, 2012a.
