Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán
Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán 119 a hivatalos szervek elé vitte dolgukat, s új végrendeletet készíttetett. A végrendelet és a viszálykodó házasfelek közötti egyezséglevél a nő szemszögéből ismertette a tényállást, majd a házassági szerződésben kikötött hozományon kívül a főépülethez hozzátoldott kisebb ház tulajdonjogát is kilátásba helyezte Weiß számára, amennyiben az a jövőben megfelelően bánik vele, és annak idején majd polgáméhoz méltó temetésben részesíti. A kis ház egyébként az előző házasságból származó leány örökségéhez tartozott, s nagykorúsága elérése után a második férjnek 300 forintot kellett fizetnie megváltásáért. Az egyébként írás- tudatlan WeiBné tanúk előtt kötelezte magát, hogy nem ad okot többé a rossz bánásmódra. A megfogalmazásból úgy tűnik, mintha a felesége által is hűséges és jó gazdának mondott férj az asszony pazarlását sérelmezte volna, s ebből támadt volna a viszály. Az 1715-ben keletkezett dokumentum megfogalmazása egyértelműen a feltehetően nem egészen hibátlan magaviseletű polgámé szokásosnál nagyobb mozgásterét bizonyítja. Lezárásként a felek kölcsönösen megfogadták a házastársi perpatvar befejezését, elhatározták: fátylat borítanak a múltra, békében élnek egymással, hogy a házukon Isten áldása uralkodjon. Nem tudjuk, vajon az ünnepélyes békekötés megoldotta-e az asszony problémáját.27 A felsorolt elrettentő példák alapján azonban tévedés lenne arra következtetni, hogy jól sikerült házasságok nem léteztek, mivel ellenpélda is akad bőven. * * * A tanulmányban bemutatott budai normarendszer, a szegények osztályozásának gyakorlata és a velük való bánásmód teljes egészében azonos az Alsó- Ausztriában követett mintával, s lényegi elemeiben más, nyugat-európai városokétól sem tér el.28 Az ilyen fokú egyezésen azonban nincs mit csodálkozni: az újjászerveződő város magisztrátusának tagjai szülőhelyük, előző lakóhelyük normáit hozták magukkal és honosították meg Budán, ami az uralkodó szándékaival is megegyezett. Ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy a Budára frissen betelepült, etnikai-vallási szempontból rendkívül vegyes lakosság ilyen gyorsan elfelejtette volna a saját normarendszerét. Inkább arról beszélhetünk, hogy a magisztrátus és a gazdasági-politikai pozícióban lévő németeké vált uralkodóvá, a többi szokásrendszer háttérbe szorítva, de ezzel párhuzamosan tovább létezett. A források kizárólag a városvezetés álláspontját tükrözik, az eltérő normákra és mentalitásra csupán néhány utalásból következtethetünk. Elő27 BFLIV.1002.y. 1.2925. 28 A bécsi példát lásd CSENDES-OPLL 2003. 263-267. p, a nyugat-európai példához pedig DÜLMEN 2005b. 202-219. p.
