Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán
112 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben nyitva ették), ingnek való lenvásznon, gyertyán és tűzifán kívül nem rendeltek mást, nem tudni jutott-e a kert terményeiből az ápoltaknak. A szegényház lakói a rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen a tisztes társadalom peremére szorult, vagyon és hozzátartozók nélkül maradt szerencsétlenek köréből kerültek ki.14 A kirekesztett szegények A becsület megőrzésén alapuló városi társadalom tagjai saját helyzetük veszélyeztetése nélkül nem kerülhettek kapcsolatba becstelennek minősített elemekkel, ezért a tisztességüket féltő lakosok igyekeztek minél inkább elhatárolódni tőlük. A becstelen személyek soha nem szerezhettek polgárjogot és nem kerülhettek be céhekbe. A becstelenek kategóriája a társadalom többi halmazához hasonlóan különböző részekre tagolódott. A „legfelső” réteg, ha esetükben lehet ilyenről beszélni, azokból a származásuk, munkájuk vagy életvitelük miatt gyanús hírbe keveredettekből képződött, akiknek a nevéhez semmiféle büntetendő cselekedet nem fűződött. Óriási szakadék választotta el őket a hierarchia legalján elhelyezkedőktől, akik még halálukban is kirekesztettek maradtak, mivel nem kerülhettek megszentelt földbe, csak a temetőn kívüli területre. Viselkedésüktől függetlenül becstelennek tartották azokat az embereket - nemüktől és életkomktól függetlenül —, akik nem rendelkeztek állandó lakhellyel. A másik gondot bizonytalan eredetük jelentette, mivel nem tudta róluk senki, törvényes házasságból születtek-e és szüleik foglalkozását is homály fedte. A letartóztatáshoz, gyanúsításhoz nem sok kellett, elég volt az is, ha az illető a helybéliek számára szokatlan ruhát viselt.15 A becstelenek közé kerültek a lakóhelyükről súlyos kihágás miatt elűzött személyek. A városiak a legszívesebben az ugyancsak a vagabundok rétegébe sorolt, különféle mutatványosok (kötéltáncosok, tűznyelők, akrobaták, komédiások stb.) érkezését fogadták, akik a vásárokon szórakoztatták a népet. A vándomépséghez tartozó koldusokat általános közmegvetés övezte, a városi tanács a róluk való gondoskodást nem érezte feladatának. A szerencsétleneken megkönyörülő helyi lakosok saját becsületüket tették kockára. A közvélemény a városban történt lopásokat, bűneseteket gyakran a vándor koldusoknak tulajdonította, s az ilyen ügyek sokasodása idején előbb-utóbb kiűzték őket a határból. A vád valószínűleg nem 14 BFL IV.1007.d. 1-2, 20. d; BFL IV.1007.e. 1. d. 15 1717-ben Esztergomban például két fekete ruhába öltözött gyanús személyt fogtak el, akik a kihallgatás során azt vallották, hogy házas emberek Selmecbányáról. Végül elengedték őket, mivel nem tudták semmivel megvádolni. TÓTH K. 2004. Jk. 269. sz.
