Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán
108 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben adományozott összegen túl hagytak kisebb összeget, 5-6 forintot a házi szegényekre. Ezt az összeget a temetés után osztották szét az eseményre hivatalos összes házi szegény között. A végrendelkező Komfail mészáros például egy- egy garast adatott minden nyilvántartott házi szegény kezébe. Egyetlen végrendeletben esik szó kifejezetten az utcákon lévő szegényekről.4 A Vízivárosban és a Horvátvárosban élő horvátok és magyarok kifejezetten összetartó közösséget alkottak, tagjai vagyoni helyzetüktől függetlenül kisebb összegeket - általában 5 forintot - adományoztak név szerint említett szegény sorsú, gyakran hajlott korú ismerőseiknek, többnyire nőknek. Nem tudni, ez a segítőkészség menynyiben tulajdonítható a közösség belső kohéziós erejének, s mennyiben a lelki gondozásukért felelős boszniai ferenceseknek, akik gyakran részt vettek tanúként vagy szövegezőként a végrendelkezés folyamatában.5 Az ún. utcai szegények az elnevezéssel ellentétben általában nem a szabad ég alatt töltötték az éjszakát, hanem mindig akadt, aki befogadta őket. Az „asszony a hajók”-nál például a vízivárosi kikötőhöz tartozó raktárépületben lakott hosszú évekig, „a hídnál lakó asszony” pedig az Ördög-árok egyik hídja alatt húzta meg magát. Raktárépületben, fészerben, fáskamrában s a határban lévő pincékben - különösen a Gellért-hegy oldalában - sokan éltek, de mindannyian a tulajdonos beleegyezésével, valamiféle kis szolgálat ellentételezéseként éjszakázhattak ott. Hálóhelyük komfortfokozata nem sokkal tért el a szegényebb iparostanon- coknak biztosított szállásokétól vagy a legszegényebb rácok félig földbe vájt vályogkunyhóitól. Ha ezek a helyi nincstelenek végül külön ellátásra, ápolásra szorultak, akkor hátralévő napjaikra a szegényházba kerültek. Jótékony városi intézetek A késő középkorban elterjedt minta alapján az elsősorban szegényházként működő városi kórházban az ellátásra szoruló, beteg vagy fogyatékkal élő vagyontalan felnőtteket és gyermekeket helyezték el.6 Ez a szakirodalomban elfogadott megállapítás azonban a magyar fővárosra ebben az időszakban nem állja meg teljesen a helyét, mivel Budán a városi kórház és a szegényház, majd az öregek otthona egymástól teljesen függetlenül működött. Az intézmények működésének felügyeletére, az éves számadások elkészítésére egy-egy belső tanácsost kértek fel, s a személyzet sem volt azonos. Megtévesztő lehet, hogy az első két - s részben a harmadik - jótékony létesítmény tevékenységi köre csaknem azo4 5 6 BFL IV.1002.y. I. 1080, 1092. BFL IV.1009.g. Fase. I. Nr. 4. DOLMEN 1. 2005. 204. p.
