Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán
GÉRA ELEONÓRA SORSÜLDÖZÖTTEK A 18. SZÁZAD ELEJI BUDÁN A tanulmány elsősorban olyan emberekről szól, akiknek nem sok haszna származott Buda szabad királyi rangemeléséből, talán nem is nagyon értesültek a várost ért megtiszteltetésről, ehelyett a mindennapi betevő falatért harcoltak. Kik voltak ők, hogyan kerültek a társadalom peremére? Hol húzódott a határvonal a tisztesnek tekintett szegények és a megvetendők csoportja között? Mit is jelentett valójában gyanús személynek bélyegezve élni? Nagy türelmet és szerencsét igénylő feladat a társadalom peremére került személyek után nyomozni, mivel alárendelt helyzetüknek megfelelően többségük teljes névtelenségben élte le egész életét, s a forrásokban akár évtizedeken keresztül csak „újlaki koldusként” vagy „tabáni nyomorékként” emlegették. A 18. század elejének városi társadalma a jogállásra épülő nagyobb halmazok (polgár - védett polgár - egyszerű városlakó) mellett és ezen belül, különféle ismérvek alapján, további nagyobb csoportokra és alcsoportokra tagolódott. Az egyén közösségben elfoglalt helyét több, csak részben alakítható tényező befolyásolta. Meghatározó jelentőséggel bírt az illető származása, foglalkozása, vagyoni helyzete, illetve a többiekkel és a fennálló társadalmi renddel szemben tanúsított magatartása, vagyis a tisztesség és a becsület (Ehre, Ehrsambkeit) megőrzése. A közösségbe bejutni és ott egyéni képességének megfelelően boldogulni csak annak sikerülhetett, aki „tisztességes családba” született: szülei nem voltak cigányok vagy zsidók, törvényes házasságban élt, nem űzött az utódait is megbélyegző foglalkozást (pl. sírásó, törvényszolga, hóhér), nem folytatott vándorló életmódot.1 Az egyes csoportokon belüli összetartást erősítette a közösségi normák ellen vétkező, vagy annak mondott személyek végleges kirekesztése. Az egyén becsületének visszavonhatatlan elveszítése a családtagok életét hosszú távra, akár nemzedékekre befolyásolhatta, ezért a becsületsértést a korabeli társadalom nagyon komolyan vette. A gyanúba került személyt letartóztatták, s a vádak tisztázásáig akár el is tilthatták mestersége űzésétől. 1 DÜLMEN 2. 2005. 194-217. p. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV IX. 2014. 105-121. p.
