Ságvári Ágnes (szerk.): Buda város topográfiai mutatója 1. Vár, Krisztinaváros - Levéltári dokumentáció 6. - Topográfiai mutatók 2. (Budapest, 1980)

Krisztinaváros

egy részét az év folyamin kétszer Is« 1^773-f>an, lr75~ber^ 1782-ben, 1786-ban a n^József által elrendelt telekösszeirás keretében bizonyos fokig racionalizálták, majd 1794-től kezdve - a házak mennyiségének gyors növekedése miatt - tiz évenként átszámozták a telkeket, A számváltozás évében általában feltüntették a régi házszámot is, kivéve az 1770-es években; ezért ezekben az években az azonosítás többnyire csak a tulajdonosok neve és a szomszédos ingatlanok alapján volt lehetséges.

A krisztinavárosi ingatlanok számváltozásainak megállapitásához a Várnál már felsorolt, Buda egészére használható forrásokon kivül a következő Iforrásokra támaszkodtam: a Krisztinaváros legelső kiosztott telkeiről 1773—ban készült térképi;

7/

a várerőditési telkek parcellázási terve 1784—bői '; a Krisztinaváros házainak 1849,

8/

februári összeírása '; Buda szaoad királyi főváros 1872-ben Marek József által ké-9/

szitett felmérésének megfelelő szelvényei '; s végül, egyes részletkérdések tisztázá-10 /

sálhoz különféle részlettérképek

A régi házszámoknaK a mai helyrajzi számokkal való .azonosítása bizonyos ingatlanoknál nehézségekbe ütközött, és egyes esetekben nem is volt megoldható. Ez főként azokon a területeken fordult elő, ahol közvetlenül a parcellázás után a telkek - még házhelyek formájában - gyorsan és gyakran cseréltek gazdát /igy a várerődi— tési telkek egy részénél, a Falk-féle Alkotás-háznak és a hozzátartozó hét holdas kertnek 1816-ban árverésen történt felparcellázása után, és más nagy ingatlanok /Horváth-kert, az Attila úti Sándor-kert és Szegényház, stb./ felosztásából keletkezett telkeknél. Itt ugyanis a bejegyzésnél a telekszámokat gyakran összekeverték, felcserélték, s az egykorú hibák korrigálása a tulajdonos személyének váiltozása miatt utólag már nem lehetséges. Elírásból eredő hibák a helyrajzi számoknak a főváros egyesülése után 1882-ben, majd 1903-ban nyomtatásban kiadott jegyzékeiben /bibliográfiai adataikat lásd a Várnál/ és a helyrajzi számokat feltüntető, 1892—ben és 1908—ban kinyomtatott 5000-es méretarányú Budapest-térkép szelvényein is előfordulnak, Különösen zűrzavarosak voltak az első - 1882-ben nyomtatásban közzétett — helyrajzi számozás számai.

A Krisztinavárosban az 1882-ben és az 1903-ban kiadott első és második helyrajzi számozás telekszámai sok esetben ikerszámok, azaz egy teleknek két száma volt, mégpedig nem azért, mintha eredetileg két telekből olvadt volna eggyé; inkább arról lehetett szó, hogy a nagy telekméret miatt számítani kellett a későbbi osztódásra. Mindenesetre, ezekben az esetekben a két telekszám összetartozását kötőjellel jeleztük. Amennyiben egy teleknek azért volt két száma, mert korábban külön álltak, a két számot vesszővel választottuk el egymástól.

1857-től, az Alagút megnyitásától kezdve napjainkig a Krisztinavárosban számos épitkezés és városrendezési munkálat változtatott az egykoii külváros arculatán, egyebek közt olymódon, hogy valamikori házingatlanok megszűntek, közterületté váltak /az Alagút utca helyén, a Déli Pályaudvar helyén, a tabáni park helyén, az M7—es ut bevezető szakaszán az Alkotás és Márvány utcában, az Onkológiai Intézet területén a Kékgolyó utcában/; utcák szűntek meg egészben /mint a Déli Pályaudvar területére eső Svábhegy utca. Nyárfa utca, az Onkológiai Intézet területére eső Hars