„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS - Beluszky Pál: Budapest társadalma a modernizáció útján. 1948-tól máig (1992)

- természetesen majd teljesen hiányzik a szövetkezeti parasztság, a nyugdíjasok aránya viszont kétszerese volt az országos átlagnak. A munkajelleg csoportok jól jellemezhetők az iskolai végzettséggel. A legnagyobb különbség az értelmiségiek, és a társadalom többi rétege között van. A viszonylag népes „elit" után viszont jóformán nincs középréteg; még az alkalmazotti-szellemi réteg is közelebb állt a munkásokhoz, mint a vezetők-értelmiségiek csoportjához. Legfeljebb a segédmunkások csoportja szakadt le minden szempontból a többi rétegtől. 5. Merőben más megközelítést alkalmaztak a státuscsoport-vizsgálatok. Közülük Kolosi Tamás vizsgálata egy 1981 -ben végzett, országos (ötvenezer személyre kiterjedő) empirikus adatfelvételen alapul. E vizsgálatból Budapestre vonatkozóan számszerűsíthető eredmények is levonhatók. E megközelítésben a foglalkozás és a munkahely jellemzői csak a hét egyenlőtlenségi dimenzió egyikét alkotják. A modell alapfeltevése, hogy a társadalom tagjainak társadalmi helyzete hét dimenzióban mutat jellegmeghatározó különbségeket: 1. a munkamegosztásban elfoglalt hely, 2. a jövedelem és vagyon, 3. a fogyasztás, 4. a lakás, 5. a lakóhelyi környezet, 6. a kultúra és életmód, 7. az érdekérvényesítési képesség vagy hatalom. A hét dimenzióban elfoglalt helyzetet hét-hét fokozatba sorolta, majd klaszteranalízis segítségével tizenkét státusba osztotta. Budapest társadalmának helyzete valamennyi pozíció mentén kedvező, a legkedvezőbb helyzetben lévő csoportok aránya többszöröse az országos átlagnak. (A magas státusú övezetben lakók aránya a fővárosban 75,9 százalék, országosan 20,1 százalék; a legjobb anyagi helyzetben lévők hasonló arányszámai 21,8, illetve 14,3 százalék; az ún. kulturális index alapján 24, illetve 10,3 százalék. Az „érdekérvényesítési" index legmagasabb két osztályába Budapest lakóinak 22,4, az ország lakosságának 14,5 százaléka tartozott, a különbség mérsékeltebb, ám az ország legkedvezőbb érdekérvényesítési pozícióban lévő lakosságának 38,3 százaléka még így is a fővárosban élt. Ez az arány a legmagasabb fogyasztási osztályban már 41,0 százalék, a legnívósabb lakások 36,8 százaléka volt a fővárosban és így tovább. Csupán—érthető módon — a második gazdaság elterjedtsége alapján kedvezőtlenebb a főváros képe az országos átlagnál. A budapesti társadalom jellemzője az elit magas aránya. S nem is az a figyelemreméltóbb, hogy a budapesti lakosság közel ötöde az elitbe sorolható, hanem az, hogy az ország társadalmi elitjének hozzávetőleg fele afővárosban él. (Ez az arány egyes magasan kvalifikált csoportok — pl. akadémikusok, minősített kutatók — 577