„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS - Beluszky Pál: Budapest társadalma a modernizáció útján. 1948-tól máig (1992)

ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS Beluszky Pál: Budapest társadalma a modernizáció útján. 1948-tól máig 1992 1. Budapest társadalma a kommunista hatalomátvétel után (1948-1949) homogenizálódott. A korábbi társadalmi tagolódás tulaj doni-vagyoni-hatalmi alapjai megszűntek; a város lakói — kevés kivételtől eltekintve — állami alkalmazottakká váltak. A társadalom meglehetősen amorffá vált; a definiálható csoportok személyi összetétele igen változó volt, az emberek helyzete nagyon bizonytalan, külső körülményektől függő munkahelyi-társadalmi pozíciójában, homogenizálódott a fogyasztás is. (Nem lehetett luxusjavakhozjutni, a család nagysága alapján limitálták az igénybe vehető lakásnagyságot, stb.) A szocializmus deklarált egalitárius eszméi a kezdeti években (1949-1956) jelentős mértékben formálták a társadalmi gyakorlatot. 2. A társadalmi csoportok képződésében a státus szerepét a korábban másodlagos jelentőségű pozíció vette át. A származás, az iskolai végzettség, a műveltség szintje és jellege, a birtokolt tudás, világlátás, a javakkal való élni tudás, az életvitel, értékrend (többnyire örökölt) mintái stb. természetesen még a legszigorúbb években is tagolták a főváros társadalmát, s a tagolódás „törésvonalai" jellemző módon metszették a státus által kijelölt csoportokat, nem is beszélve a társadalom „hivatalosan" elismert tagolódásáról, a munkás, paraszt és (másodlagos) értelmiség csoportjairól. 3. A vázoltak viszonylag tisztán az ún. kádári konszolidáció kezdetéig (1963-1964) érvényesültek. A „kiegyezésként" is emlegetett folyamatok eredményeként megszűnt a „kemény" diktatúra; az állam (a „pártállam"!) hátrább vonta 575