„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Budapest oktatásfejlesztésének irányelvei (1969)

A középfokú oktatás struktúrájának átalakítása nemcsak a két fő középiskola-típus helyes arányának megteremtését jelenti, a fő probléma elsődlegesen az, hogy kialakítsuk a középiskolák — pedagógiailag és közgazdaságilag megfelelő — belső szerkezetét. Jelenleg a szakmai középiskolákba felvehetők számának növelésével egyidejűleg kell a régi típusú (egy szakmára képző) szakközépiskolai és technikumi rendszert új típusú (szakmacsoportos) szakközépiskolákká átalakítani. A technikumok átalakításának tantervi, pedagógiai előfeltételei részben már megvannak, a tárgyi és személyi feltételek megfelelőnek tekinthetők. A régi típusú szakközépiskolák átalakításához azonban a pedagógiai feltételek mellett jelentős nagyságrendű anyagi eszköz kellene, melyet 1970-ig csak részben lehet biztosítani. A szakközépiskolák átalakításán belül pedagógiai és közgazdasági előfeltételek szempontjából egyaránt a legbonyolultabb feladat az i p a r i jellegű új típusú szakmai középiskolák hálózatának kialakítása. A probléma kétirányú. Olyan tanterveket kell kidolgozni, melyek az érettségi megszerzésével egyidejűleg olyan szakmai képzettségi szintet biztosítanak egy szakmai csoportban, hogy a végzett tanuló szakmunkásként munkába állhasson, de rendelkezzék olyan szakelméleti felkészültséggel is, hogy néhány év gyakorlati idő után — külön vizsgával vagy anélkül—technikusi munkakört is el tudjon látni. Emellett a tanulókat arra is fel kell készíteni, hogy közülük a tehetségesek felsőoktatási intézményekben továbbtanulhassanak. Az új típusú szakmai középiskolai hálózat kiépítése részben mennyiségi, részben minőségi feladat. A képzési célból adódóan gyakorlati-helyiség (tanműhely, szertár, laboratórium, raktár, stb.) igényes, melyekkel ma megközelítően csak az ipari technikumok rendelkeznek, a régi típusú szakközépiskolák azonban — néhány kivételtől eltekintve — nem. A jelentős minőségi probléma abban jelentkezik, hogy az ipari szakközépiskolákban évente felvehető létszámnak csak egy részét lehet a jó feltételekkel rendelkező volt ipari technikumokban elhelyezni, többségét pedig csak — a gyakorlati oktatás feltételeivel alig rendelkező — intézményekben. Összefoglalóan megállapítható tehát, hogy a szakmai középiskolákon belül ellentmondás van a különböző képzési célú régi és új típusú szakközépiskolák, valamint technikumok ellátottsági színvonalában. Ennek az ellentmondásnak a feloldása csak fokozatosan lehetséges. 567