„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Jelentés a fővárosban élő és dolgozó cigányok helyzetéről (1981 november)

Foglalkoztatás és foglalkozási struktúra. A fővárosban a munkaképes korú cigány férfiak munkába állítása már 1974-ben megoldott volt, elérte a társadalmi átlagot. A nők közötti munkavállalási arány becsléseink szerint 60-80% között mozog, ami jelentős javulás az előző időszak 40-50%-ához képest. Egyre többen veszik igénybe a GYES kedvezményeit, ami ugyancsak az előző arányt igazolja. A fővárosi munkaerő helyzet jelenleg lehetővé teszi, hogy minden munkára jelentkezőt el tudunk helyezni. Részfelméréseken alapuló becsléseink szerint a kb. 50 ezer fő fővárosi cigány munkavállalóból hozzávetőlegesen 23 ezer fő segédmunkás, 20 ezer fő betanított munkás, 5 ezer fő szakmunkás, 1000 egyéb, 1000 fő értelmiségi pályán dolgozó, alkalmazott, művész, stb. (800 fő zenész, 200 fő egyéb értelmiségi, ill. alkalmazott.) Információink szerint az utóbbi időben a cigány dolgozók közül az iparban foglalkoztatottak aránya (kb. 43,1%) meghaladta az építőiparban foglalkoztatottak arányát (kb. 39,2%). Jelentős még a szállításban és közlekedésben foglalkoztatottak, vendéglátásban, a városfenntartásban és a textiliparban foglalkoztatottak aránya. Ezek a mutatók a beilleszkedési folyamat erősödését is jelzik a nagyobb szakképzettséget, a rendszeres munkaritmust feltételező ipari munka irányába. A fővárosban a cigány dolgozók túlnyomó többsége körében az állandó munkába állás a jellemző. A kötetlenebb munkahelyeken dolgozók, illetve az alkalmi munkát végzők 4-5%-ot kitevő csoportja körében a lumpen életmód vonzása még jelentős. A fővárosi cigány dolgozók kereseti színvonala rendkívül jelentős szóródást mutat. Reprezentatív adatfelvételeink szerint 1978-ban átlagkeresetük havi 2697 Ft volt, j elenleg 3176 Ft, amely részben a szakképzetlenek nagy számának, részben pedig az általuk betöltött munkaköröknek tulajdoníthatóan elmarad a fővárosi átlagtól a vállalati dolgozók tekintetében. Az 1978-ban és 1981 -ben készült felmérések szerint a vállalatok 80%-a rendszeresen foglalkozik a cigány dolgozók munka melletti képzésével (általános iskola, szakmunkás tanfolyamok, középiskola, szakmai továbbképzések). 1978-ban a fővárosi cigány dolgozók 7,3%-a vett részt valamilyen munka melletti képzési formában, jelenleg ez a szám 10% körül mozog. Ennek is tulajdonítható, hogy a cigány munkavállalók 10%-a már jelenleg is szakmunkásként dolgozik a fővárosban. 543