„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Solt Ottilia: Szakképzetlen családok (1977)

ban élő része most sem nagyon élhet másképp, minthogy ennek a hagyománynak a szokásrendjéhez alkalmazkodik. [...] A nagy téglalap-alapú telekre épített tizenkét házban szoba-konyhás lakások vannak. Illetve, minden épületben van még egy-egy egyhelyiséges lakás. Ezeket különböző önkényes lakásfoglalók a közös mosókonyhákból alakították ki. Némelyikben már tíz éve lakik ugyanaz a család „jogcím nélkül". Senkinek nem adnak szabályos kiutalást és lakhatási engedélyt, mert a mosókonyhákhoz nincs WC. Közös WC-k sincsenek a házban, mert itt a lakásokon belül vannak mellékhelyiségek. (Pontosabban a szobán és a konyhán kívül csak WC van.) [...] A házak frontján, mind a két szinten tornácszerű, nyitott folyosó fut végig, innen nyílnak a lakások. Két-két ház áll szemben egymással, így a tornácos frontok egyegy nagyobb teret fognak közre, ez az udvar. Az udvarok végében, a házak oldalánál téglából épített sufni-sor áll. Minden lakáshoz egy boksz tartozik, és a tüzelő tárolására szolgál. Pince nincs. A szoba-konyhák igen szűkös terét tavasztól őszig megtoldják a folyosók, és maga az udvar. Az „alsó rétegek" soha nem laktak olyan lakásokban, amelyekben a család és háztartás minden tevékenysége elfért volna. Eletük egy része falun és városon egyaránt, nyílt, közös téren folyt és folyik. A ma is fennálló, zártan épített budapesti szegénytelepeknek, földszintes hosszú házak zárt udvarainak közös tereiből ki-ki a lakásához legközelebb eső tenyérnyi darabot teleülteti virággal. A földszintes épületeket, amelyek közül nem egy katonai barakk, istálló volt valaha, minden évben öntevékenyen festik-mázolják a lakók. Még a — pince híján — elmaradhatatlan sufni-sorokat is sok helyen díszítik; zölddel, szőlővel futtatják be, sőt az is előfordul, hogy nyáron „vikkendháznak" használják. Fedor néniék kevésbé intim, emeletes kaszárnyájában a közös folyosó zöldell és virágzik egész nyáron. A nyomorúságos házak legtöbbjében az emberek berendezik maguknak az életet. Az önfeladás, széthullás külső jegyei inkább a nagyon nagyra méretezett bérkaszárnyák körül mutatkoznak. A közös téren zajló élet magával hozza a teljes nyilvánosságot. Alig-alig van olyan intim szféra, amely rejtve maradhat a többiek elől. Ez a szó szoros értelmében vett fizikai kényszer ugyan, mégis „jól megformált" dolog. Több funkciónak is eleget tesz egyszerre. Szolgálja különféle problémák és feladatok közös, együttes megoldását, és az itt élők társas-igényét, szórakoztatását is. Fedor néniék házában a folyosókról, mint valami karzatról lehet lelátni a közös területek állandó színpadára, ahol ennyi ember között, mindig történik valami. 530