„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

I. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSRÓL" - Szendy Károly a leendő Nagy-Budapest szociális igazgatásának feladatairól (1942)

hatóan nem nehezednek közületi támogatásra. Ugyancsak nem lesznek szegénygondozásra ráutalva a környéken 9%-os arányszámmal szereplő önálló iparosok és kereskedők, valamint a csupán 1,5%-os arányszámmal szereplő önálló földművesek. Kitűnik továbbá a táblázatból, hogy a környék lakosságában a szorosan vett értelmiségi réteghez (köztisztviselők, közlekedési tisztviselők, katonatisztek, katonai tisztviselők, önálló szabadfoglalkozásúak stb.) tartozók arányszáma a budapestinek csupán a fele, a nyugdíjasok arányszáma azonban csaknem egyező. Azonos arányú eltérés állapítható meg a háztartási alkalmazottak csoportjában, amelynél Budapest arányszáma a környéknek háromszorosa. Az elsőnek és az utolsóknak említett adatokból lehet legjobban következtetni a környékbeli népesség társadalmi rétegeződésére: a szomszédos települések lakosságában — eltekintve az önálló iparosoktól és kereskedőktől — a tekintélyes számú munkásokon kívül sok az alacsony javadalmazási! kishivatalnok, továbbá az altiszti és a hasonló állású közlekedési vállalati alkalmazott. Pestkörnyék szociális helyzetére nézve fontos következtetések vonhatók le a keresők és az eltartottak számarányának vizsgálatából is. Budapesten az 1930. évi népszámlálási adatok szerint 1000 keresőre 755 eltartott esett. A környéken ez az arányszám kedvezőtlenebbül alakult: minden 1000 keresőre 1103 eltartott jutott. Pestkörnyék eltartottjainak magasabb arányszáma előrejelzi az intenzívebb szociális segítés szükségét. Miután pedig az eltartottak legnagyobb része gyermek, ebből már arra is következtetni lehet, hogy a környéken a gyermekgondozásra kimagasló feladatok fognak hárulni. A lakásbérleti viszonyok vizsgálatából a lakosság életszínvonalára lehet következtetni. Budapesten az 1930. évi népszámlálási adatok szerint 1000 lakosra 117 albérlő, illetve ágybérlő jutott, míg a szomszédos megyei városokban 35, a községekben csak 16. A környékbeli lakásbérleti viszonyok kedvező alakulása azonban csak látszólagos. Elsősorban azt a körülményt kell figyelembe venni, hogy a szomszédos településeken kisebb anyagi erők birtokában, és így aránylag könnyebben lehet főbérleti lakáshoz jutni. Ezen kívül amíg Budapesten a település zárt jellege egészen más lakásviszonyokat idéz elő, addig a környéken — különösen a falusias színezetű és szétszórt településű községekben — az albérleti és ágybérleti lakásviszonyok természetszerűen ritkábban jelentkeznek. Végül azt is mérlegelni kell, hogy Buda52