„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Kemény István - Kozák Gyula: A Csepel Vas-és Fémmüvek munkásai (1971)

kellően értesülve, de azt is, hogy nem akar véleményt nyilvánítani. A „sok mindenben nem" és a „nagyrészt" válasz a gazdaságpolitikával kapcsolatban a legkülönbözőbb tartalmakat takarhatja. [...] Mindenekelőtt a képzettség és a véleményalkotás összefüggését kell kiemelnünk. Míg a belpolitikáról alkotott véleményeknél a képzettebb szakalkalmazottaknak csak 1-5%-a vallja magáról, hogy nincs tisztában a politikai helyzettel, addig a tájékozatlanok aránya a segédmunkásoknál és takarítóknál 25-30%-ra emelkedik. Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy az emberek még anonim kérdőív kitöltésénél is önkéntelenül figyelembe veszik azt, hogy mit várnak attól az embertől, aki az ő társadalmi állásukat betölti. Jellemző dolog például, hogy noha a technikusok képzettsége általában magasabb, mint a művezetőké, mégis több technikus engedte meg magának, hogy tájékozatlannak vallja magát; a művezetők többsége úgy gondolkodik, hogy az ő állásában az ember nem lehet tájékozatlan. Érdemes rámutatnunk arra is, hogy a segéd-, betanított és szakmunkások közül a teljesen egyetértők aránya mindhárom kérdésben a segédmunkások között a legnagyobb, a szakmunkások között a legkisebb, a betanított munkások pedig középen állnak. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy a szakmunkások differenciáltabban, kritikusabban gondolkoznak; másrészt fontosnak és nehezen nélkülözhetőnek tartják magukat, és ezért őszintébben válaszolnak. Az alkalmazotti állományban ugyanezt a jelenséget tapasztalhatjuk a technikusoknál. [...] Kemény István - Kozák Gyula: A Csepel Vas- és Fémművek munkásai. Társadalomtudományi Intézet, Bp., 197L, 36-42., 64-74. p. 527