„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Kemény István - Kozák Gyula: A Csepel Vas-és Fémmüvek munkásai (1971)

irodalmi nyelv, a többé-kevésbé népszerűsített tudomány nyelve. Ez az erősen intellektuális, elvont nyelv nagyjából megegyezik az értelmiségi családokban használt mindennapi nyelvvel. Ez teljesen magától értetődő, hiszen a tanár, az orvos, a mérnök tizenhat és több éven át ezen a nyelven tanult, megszokta, hogy a világ dolgait ezen a nyelven rendezze el, fejezze ki. Az értelmiségi gyerek az iskolába úgy lép be, mint saját környezetébe, ahol az ő nyelvét beszélik. A fizikai dolgozók gyermekeinek külön erőfeszítést jelent ennek a nyelvnek az elsajátítása. Az ebből származó nehézségek sokszor a legfogekonyabbaknak szegik kedvét, és tántorítják el őket a továbbtanulástól. 3. Könyvek, rádió, televízió Az eddig elemzett tényezők határozzák meg a csepeli munkások viszonyát a különböző kulturális eszközökhöz is. A Központi Statisztikai Hivatal 1962 folyamán megvizsgálta a magyar lakosság könyvolvasási szokásait. E vizsgálat adatai szerint a szak- és betanított munkások körében országos átlagban az olvasók aránya 46%, a segédmunkások és hivatalsegédek körében 38%. Budapesten akkoriban valamivel kedvezőbbek voltak az arányok. A szak- és betanított munkások körében az olvasók aránya 56% volt, a segédmunkások és hivatalsegédek körében 48%. De még ezeknél az arányoknál is figyelembe kell vennünk, hogy mindkét rétegnél további 25-26% azoknak az aránya, akik csak elvétve, alkalmilag olvasnak. Ugyanez a vizsgálat állapította meg, hogy az olvasás mértéke elsősorban az iskolai végzettség színvonalától függ. A munkások között nem azért alacsony a rendszeresen olvasók aránya, mert munkások, hanem mert iskolai végzettségük alacsonyabb. Az iskolai végzettség szintjének emelkedésével a munkások körében is állandóan növekszik az olvasók aránya. Vizsgálatunkban az olvasáshoz való viszonyt csak közvetett módon tudtuk mérni: a megkérdezettek könyveinek számával. De különböző alkalmazotti és munkásrétegek körében a könyvek számának megoszlása is visszatükrözi tulajdonosának műveltségét, iskolázottságát. 524