„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Kolosi Tamás: „Miféle népek laknak arra?" (1979)

A vizsgálatba bevont családok lakóterületenkénti százalékos megoszlása Munkás Alkalmazotti Értelmiségi Önállóak családjai Összesen % családok Önállóak családjai Összesen % Tizenháromház 98 2 — — 100 Pacsirta-telep 88 10 1 1 100 Óbudai lakótelep 41 36 23 — 100 Rózsadomb 14 16 66 4 100 Munkások és értelmiségiek A kutatás során elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a munkások és az értelmiségiek között vagy pedig a különböző lakókörzetekben élő családok között nagyobbak-e a társadalmi különbségek. Éppen ezért a vizsgálatba csak a munkás- és értelmiségi családok tagjait vontuk be; a tizenháromházban, a Pacsirta-telepen és az óbudai lakótelepen élő munkás-, illetve az óbudai lakótelepen és a Rózsadombon élő értelmiségi családokat vizsgáltuk. Minden vonatkozásban viszonylag jelentős eltéréseket tapasztaltunk a három különböző helyen élő munkáscsaládok között, míg az Óbudán és a Rózsadombon élő értelmiségi családok adataiban minimálisak a különbségek. Különösen a tizenháromházban élők különültek el a két másik területen élő munkásoktól. Itt 28, míg ott 10 százalékuknak nincs meg az általános iskolai végzettsége, itt 9, míg ott 20 százalék érettségizett. A tizenháromházban élőknek közel fele segéd- és betanított munkás, 10 százalékuk szellemi dolgozó, míg a többi munkáscsaládban 30 százalék körüli a szakképzetlen munkások aránya, és körülbelül ugyanekkora a szellemi dolgozók aránya a családtagok között. Ugyanakkor a Pacsirta-telepiek fele, a tizenháromházbeliek egyharmada, az Óbudán élő munkások egynegyede született falun; az előbbieknél 40, az Óbudán élő munkásoknál csak 30 százalék azoknak az aránya, akiknek apja paraszt vagy szakképzetlen munkás volt. A családtagok társadalmi és anyagi helyzetében az el511