„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - A népesség és a jövedelmi viszonyok alakulása a hatvanas években

lehet a családi jövedelmek emelése érdekében az utóbbi években számos szociális jellegű intézkedés látott napvilágot. (Mint pl. a családi pótlék emelése, a gyermekgondozási segély bevezetése, nyugdíjrendezések.) Ezek az intézkedések a társadalmi juttatások címén kifizetett pénzösszeg növekedésében is tükröződnek, melyek 5 év alatt mintegy 55-60%-kal emelkedtek. A keresetek és a társadalmi juttatások emelkedése következtében jelentős mértékben csökkent Budapesten az igen alacsony jövedelmi szinten élők, illetve növekedett a közepes és a viszonylag magas jövedelmű háztartások aránya. 1962 és 1967 között például a 600 Ft-nál kevesebb egy főre jutó havi jövedelemmel rendelkező háztartások aránya 13%-ról 5%-ra csökkent, az 1400 Ft-nál magasabb jövedelemmel rendelkezőké pedig 26%-ról 41%-ra nőtt. Ez a tendencia a gazdasági reform bevezetését követő években is folytatódott, sőt meg is gyorsult. Ma már a munkás-alkalmazotti családok között 600 Ft-nál kisebb egy főre jutó havi jövedelemmel elenyésző számú család rendelkezik csak, s az 1000 Ft-on aluli jövedelműek aránya sem több 10%-nál. Az alacsony jövedelmű munkás-alkalmazotti háztartásokhoz általában a nagy létszámú, sokgyermekes családok tartoznak. Reprezentatív statisztikai megfigyelések szerint Budapesten 1969-ben az egy főre jutó jövedelem az egyedül élők háztartásában 62%-kal, a 2 tagúaknái 42%-kal volt több, mint a 6 és többtagú háztartásokban. Figyelemre méltó, hogy a népesebb háztartások keresői általában nem keresnek rosszabbul, mint a kisebb taglétszámú háztartásokhoz tartozók. Az egy keresőre jutó átlagbér családnagyság szerinti szóródása nem több 10-15%-nál. Következésképpen a háztartások jövedelmi helyzetét elsősorban a gyermekek, illetve eltartottak száma — szinte egyenes arányban — befolyásolja. A legalacsonyabb jövedelmi szinten változatlanul a nyugdíjas háztartások tagjai élnek, egy főre jutó jövedelmük — 1967. évi adatok szerint — átlagosan 30%-kal maradt el a munkás-alkalmazotti háztartásokban élőkétől. [...] A fővárosi népesség mintegy 80%-át képviselő munkás-alkalmazotti háztartások fogyasztása a III. ötéves terv időszakában évente átlagosan kb. 6%-kal emelkedik, lényegesen nagyobb mértékben, mint az 1960-1965 közötti években. (A II. ötéves tervidőszakban évi átlagban 3,7%-kal nőtt a fogyasztás.) 1970-ben az egy 490