„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Polónyi Károly: Budapest városképe (1973)

sével is összekapcsolt Újpest, Újpalota és Kispest központjainak, a rövidesen metrókapcsolattal rendelkező csepeli és soroksári HÉV vonalak mentén folyamatban lévő csepeli és pesterzsébeti, valamint a többi peremkerületi központok házgyáras rekonstrukciója könnyebben végrehajtható, mint a „szürke zónában" szükséges újjáépítés. Az egyébként többnyire egészséges telekosztású kertvárosi gyűrű többi része pedig általában alkalmas arra, hogy ott a lakosság jövedelmének és a személygépkocsi-állománynak a növekedése, valamint a most épülő házgyáras lakótelepek ellenhatásaként is növekvő kertes családi házak és társasházak iránti igények magánépítkezések formájában kielégíthetők legyenek. Ennek az övezetnek a városképi értéke a lakosság jólétével, életszínvonalával párhuzamosan nő. A kertvárosiasodási folyamat felgyorsulása leginkább a jelenlegi közigazgatási határon túl okoz majd gondot, ha az emberek gyorsabban költöznek majd ki a városból a környék máris alvó településekké alakult községeibe, mint ahogy azt a városkörnyék abszorbeálni tudja. Ez újabb veszélyt jelent a város páratlanul sokrétű természeti adottságú környékére, ahová a városi tömegközlekedés eszközeivel eljuthatnak a vízi sportokra, a turisztikára, síelésre alkalmas, tájképi szépségekben, történeti ritkaságokban, sőt vadrezervátumokban és barlangokban is bővelkedő természeti környezetbe. Itt máris alig jóvátehető károkat okoztak az elmúlt években az üdülő-és hétvégi házak részére megfelelő előkészítés nélkül végzett parcellázások, a rosszul tervezett, gyakran szegényesen kivitelezett hétvégi és üdülőházépítkezések, az üdülő, pihenő és kiránduló lakosság ellátására gomba módra szaporodó, ideiglenes jellegű kereskedelmi létesítmények. Technikai fejlettségünk jelképei: a magasfeszültségű-, földgáz- és olajvezetékek, a víz-, olaj- és gáztartályok, derítők, az útépítések földmunkái, az új ipari és raktározási területek építési tevékenységét is megelőző növényzetirtás, az ipari hulladék és házi szemét elhelyezések is mind arra figyelmeztetnek, hogy az eddiginél sokkal hatásosabb tájvédelmi és általános környezetvédelmi intézkedésekre van szükség. Csak tervszerű, céltudatos fejlesztéssel érhető el, hogy a közigazgatási határon messze túlnyúló városkörnyék természeti adottságai, Budapest egyre táguló léptéke, a lakosság fokozódó pihenése, üdülése, sőt a növekvő idegenforgalom tényleges igényeinek megfelelően legyenek felhasználhatók, hogy technikai és technológiai fejlődésünk ne tönkretevője, hanem továbbra is kibontakoztatója, alakítója legyen a város tájképi értékeinek. Hiszen Budapest szépsége a múltban is éppen a táj és az emberi kéz alkotásainak egységéből ered. Budapest jövője. Szerk: Preisich Gábor. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1973. 129-133. p. 485