„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - A Vár és a Vigadó sorsa az MSZMP Politikai Bizottsága előtt (1959. július 21.)

nánk, sőt ha a Kádár elvtárs javaslatát vennénk alapul, akkor sem. Abban az esetben viszont egy csomó kellemetlenséget vállalnánk magunkra. Két dolgot ajánlunk nagyon határozottan, ami nagyon kézenfekvően adódik: az úgynevezett „F" szárnyban elhelyezni a Széchenyi Könyvtárat és az „E" szárnyban, amely az ásatások mellett fekszik, a Budapest Múzeumot. Ez kézenfekvő elhelyezés, bár sok lakást nem szabadít fel. A Széchenyi Könyvtár úgy kerülne át, hogy a Nemzeti Múzeumban felszabadítanánk 5000 m-t, melyre a Nemzeti Múzeum, mint kiállítási helyiségre igényt tart. (Friss elvtárs bemutatja a régi Királyi Palotáról készült fényképfelvételeket és a helyreállításra vonatkozó tervezeteket.) Apró Antal elvtárs

"' : A Vár építését nagyon lassú tempóban meg kell csinálni, de ez nem elsőrendű szükséglet. Bár a Vár a városnak kiemelkedő pontja, mégis elsőrendű az, hogy a városnak vize, kommunális berendezése, minél több lakása legyen, erre a célra pedig csak annyit fordítsunk, amennyit gazdálkodásunk évrőlévre megenged. Nem sürgős ez a kérdés. Anyagilag nem állunk úgy, hogy az előterjesztésben jelzett 600 millió forintot erre fordíthassuk. Mégis csinálni kell, lassan. Az helyes, hogy az állagmegóvás, a tetőszerkezet kialakítása folyik évrőlévre, hogy ne rohadjon, ne menjen tönkre. Ami összeget tudunk adni, az kb. fedezi az állagmegóvást, az alapépítmények megőrzését, és ennél tovább nem nagyon mehetünk. Nem volna szolid dolog, ha ezt az építkezést meggyorsítanánk. Ennyit elöljáróban. Ami a Vár külső képét illeti: lehetőleg olyan legyen, hogy a most élő magyar nemzedék emlékezzék egyik sarkára. Ha nagyon Mátyás-korabeli lesz, nem fognak rá emlékezni. Képek, levelezőlapok vannak a várról, és ha felépítjük, ne mondhassák, hogy nem is így nézett ki. Találkozzon tehát a közvélemény emlékezetével az egyszerűsítés dacára is. Annyira ne modernizáljunk, hogy az emberek ne ismerjenek rá. Kicsit ijesztő a terv! Ezek a hosszú, sík területek régi Ferenc-József kori laktanyákra hasonlítanak inkább, mint a Várra. Sima cseréptetőket láttam a tervben, hosszú nagy épületeket, ahogyan a feudalizmus idején a laktanyákat csinálták. Máris ha a tető alá vont volt Karmelita-kolostort Pestről nézzük, felmerül bennünk, hogy kellett volna valamit csinálni ezzel a szerkezettel. [...] 269 Apró Antal a Minisztertanács első elnökhelyettese. 457