„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VI. fejezet A VILÁG FIGYELMÉNEK KÖZÉPPONTJÁBAN - Angyal István vallomása az 1956. október 23-i eseményekről

ságíróvita után hozott bűnös határozat után pedig belépési nyilatkozatot töltöttem ki, és azt átadtam továbbítás végett Gáli József írónak —jó barátomnak —, kötelességemnek éreztem, hogy ott legyek a tüntetésen. Közben telefonon a Petőfi térről felhívtak építész kollégáim: Schriffert Ferenc, Helle Ivánné vagy Virágos Sándor, hogy jöjjek be, mert már folyik a tüntetés a szobornál, és Sinkovits Imre szaval. Vállalatom teherautója — egy kis Furgon kocsi — vitt be oda. A sofőr — Józsi bácsi — útközben elmondta, hogy délben betiltották a tüntetést, majd pedig később mégis engedélyezték. Ezen mélységesen megdöbbentem. Ma is úgy tartom, hogy az első bűne 23-án a vezetésnek

252 (eltekintve attól, ami a XX. kongresszus utáni huzavonát — Rákosi, Farkas Gerő stb. és sleppje körömszakadtáig való védekezését a hatalomhoz, címeikhez, életmódjukhoz—illeti, s aminek részletes kifejtéséhez itt nincs idő) ez az operatív beavatkozás volt. Az elkövetkezendő testvérharc már ebben az ellentétes intézkedésben előrevetítette árnyékát. Bementem vállalatomhoz a Petőfi térre, majd pedig a szoborhoz mentem ki. Ott Sinkovits Imre Batsányi, Berzsenyi, Petőfi, Ady stb. verseit szavalta. A diákok lengyel-magyar barátságot éltető táblákat hoztak, és koszorúkat, amit a Bem-szobornál akartak elhelyezni. Megindultunk a Bem térre. Előzőleg visszafutottunk a vállalatomhoz a Petőfi tér 3-ba, és kértem, hogy engedjenek el. Mindenki helyeselte, hogy megyek. Sinkovits Imrével — aki szintén a Petőfi tér 3-ban lakik — Gáli Józseffel, Sallai Kornéliával, Csurka Istvánnal, Gyárfás Miklóssal, Csongovai Per Olaffal Déry Tiborral és a Színművészeti Főiskola más tanáraival és hallgatóival összekarolva mentünk. Jelszavaink demokratikus és szocialista jelszavak voltak, függetlenséget és szabadságot követeltünk a fasizmussal és sztálinizmussal szemben. A Bem térre érve, ahol már nagyon nagy tömeg gyűlt össze, igyekeztünk a szoborig jutni, hogy ott Sinkovits szavalni, Déry pedig beszélni tudjon. Erre nem volt mód, mert amikor megkísérelt beszélni vagy szavalni valaki, a jelszavakat hangoztató hátsó sorok — kb. negyven-ötven ezer ember — elnyomták a hangot. Talán, ha mikrofon és hangszóró van, ez sikerült volna, s a tüntetés egy beszéddel s a követelések parlamenti megtárgyalásával másnap véget ér. Azonban hangszóró 252 Az aláhúzások Angyal István saját kiemelései. — A párt Politikai Bizottsága az egyetemisták tüntetésének betiltásáról döntött, és ezt a rádió a déli órákban be is jelentette. A tiltakozás hatására, és miután világossá vált, hogy a tüntetés megakadályozására nincs erejük, mégis engedélyezték, amit ugyancsak bejelentett a rádió. 418