„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

V. fejezet A HIDEGHÁBORÚ „FRONTVÁROSA" - Pongrácz Kálmán tanácselnök jelentése Nagy Imrének, a Minisztertanács elnökének a főváros életét, a lakosság ellátottságát jellemző adatokról (1953. október 9.)

Kórházak: túlzsúfoltak, különösen a szülészeti, reuma, gyermek és tbc osztá­lyok. Szülő- és nőbeteg ágyak kihasználtsága 96,3% (az optimális 83%-al szem­ben. Ha nem emelkedne a születések száma, akkor is 300 ággyal kellene emelni a szülészeteket.) Tüdőágyak kihasználtsága 99,4% (1953. VI. 30-án 605 fertőző beteg várt beuta­lásra.) Ortopédia 99,0%, reuma 100,4%, elme-ideg 104,5% Bölcsődék: 1952. XII. 31-én bölcsődéskorú gyermekek száma 97.000 Bölcsődei férőhelyek száma 7. 358 Egészségügyi intézményeink fejlesztésére és korszerűsítésére az évi keretünk háromszorosát kellene fordítani. Oktatás 1935 1953 Kis-Budapesten Nagy-Budapesten Általános és középiskolai tantermek száma 4.074 4.146 Tanulók száma 129.373 195.794 1 tanteremre eső gyermekek száma 31,7 47,2 Külön az általános és a középiskolát a felszabadulás előttivel összehasonlítani nem lehetséges, mert az általános iskola létrejötte a megoszlási arányokat megvál­toztatta. Rosszabb a helyzet, ha csak az általános iskolát nézzük: 1 tanteremre 52,3 gyermek jut. Különösen rossz az ellátottság a következő kerületekben: V. kerület 70, 8 XX. kerület 68, 2 XXI. kerület 67, 8 391

Next

/
Thumbnails
Contents