„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

V. fejezet A HIDEGHÁBORÚ „FRONTVÁROSA" - Pongrácz Kálmán tanácselnök jelentése Nagy Imrének, a Minisztertanács elnökének a főváros életét, a lakosság ellátottságát jellemző adatokról (1953. október 9.)

Lakásépítés: Kis-Budapesten 1930és 1939 között évi átlagban 4789 lakás épült, ezzel szemben a kb. 50 % lakosságszámmal megnövekedett Nagy-Budapesten 1950-ben 4811 1951-ben 4196 1952-ben 2585 lakás épült. Az 1953. évi tervfeladat 2779 lakás volt. A kormányprogram elhangzása utáni időben további kb. 4000 lakás építése kezdődik meg. Súlyosbítja a lakáshelyzetet, hogy 3 év alatt közel 8000 lakást vettek igénybe iroda stb. céljaira, illetve kellett lebontani: 1950-ben 3721 1951-ben 2791 1952-ben 1304 A budapesti tanácsok évenként 22-28.000 lakásigénylést utasítanak el. A fővárosi lakásszükségletet indokolja, hogy évenként 24-25.000 házasságkötés történik, a természetes szaporulat évi 11.000. Ez utóbbi a születések számának növekedése folytán jelentősen emelkedni fog. Letelepedési engedélyt átlagban 13.000 személy kap. Közlekedés Legnagyobb igénybevétel a villamosvasúttal szemben mutatkozik. Csúcsidőben a zsúfoltság tarthatatlan, amit a következő számok bizonyítanak: 1938 1952 utasszám 304 millió 768 millió kocsiszám 1780 darab 1874 darab Kocsiszámok a trolibusszal értendők. A pályahálózat javításához szükséges évenkénti sínmennyiség 2000 tonna, e célra kapunk 150-200 tonnát. (Következmény: keringési sebesség csökken, a zsúfoltság romlik.) Beruházásra —jármüveken felül — a tanács 40-50 milliót kap, aminek háromszorosa kellene. Útállapot: állandóan romlik. A nagyobb terhelésű járművek a régebbi építésű utakat tönkreteszik. A meglevő utak karbantartására a költségvetési keret alacsony. 389