„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)
V. fejezet A HIDEGHÁBORÚ „FRONTVÁROSA" - Hangulatjelentés Nagy Imre kormányprogramot ismertető beszédének visszhangjáról a lakosság körében (1953. július. 15.)
Hangulatjelentés Nagy Imre kormányprogramot ismertető beszédének visszhangjáról a lakosság körében 1953. július 15. Budapesti Városi Tanács VB Titkárság 002/25/953. Titk.tük. sajtó és propaganda csoportja. Hangulatjelentés 1953. VII.5.-11-ig a kerületektől beérkezett információs jelentések alapján. E héten érkezett jelentések még Rákosi elvtárs beszédjét 223 megelőző hangulatról számolnak be. Minden egyes jelentés arról ír, hogy a dolgozók nagy érdeklődéssel fogadták Nagy elvtárs beszédét, 224 és várakozással tekintenek az elkövetkezendő 223 Rákosi Mátyás 1953. július 11-én beszédet mondott a budapesti pártaktíván, amelynek hangvétele lényegesen eltért Nagy Imre július 4-én elmondott miniszterelnöki programbeszédétöl. 224 Nagy Imre (1896-1958) kommunista politikus, 1929-1944 között a Szovjetunióban élt. 1945 után különféle állami vezető tisztségeket töltött be, 1953. július 4-től miniszterelnök. Ezen a napon megtartott parlamenti programbeszédéban meghirdette az „új szakasz" politikáját: az erőltetett nehézipari fejlesztés visszafogását, a parasztság terheinek könnyítését, a termelőszövetkezetekből való kilépés lehetővé tételét, az életszínvonal emelését, a kitelepítések és az internálások megszüntetését. Az ország ezt (a párt élén főtitkárként megmaradt, de miniszterelnöki tisztségét elveszítő) Rákosi bukásaként élte meg. Nagy Imre a korrekciós lépéseket igyekezett mélyreható reformpolitikává fejleszteni, Rákosi viszont, az apparátus jelentős részének támogatásával, az addigi politikához való visszatérés érdekében politizált. Elérte, hogy a pártvezetés Nagy Imrét 1955 márciusban jobboldali elhajlónak nyilvánítsa, aki ezt követően április 18-án minden tisztségét elvesztette, majd a pártból is kizárták. 1956. október 23. éjszakáján vonták be ismét a vezetésbe, november 4-ig miniszterelnök. Fokozatosan azonosult a forradalom céljaival, majd a szovjet fegyveres beavatkozás után ellenállásra szólított fel, és lemondását megtagadva, a jugoszláv követségre menekült. Romániába internálták, majd hazahozták, a nyilvánosság teljes kizárásával lefolytatott perben halálra ítélték és kivégezték. 383
