„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

V. fejezet A HIDEGHÁBORÚ „FRONTVÁROSA" - Görgey Gábor az 1951. évi kitelepítésekről

Görgey Gábor az 1951. évi kitelepítésekről Az apám, aki Görgey György névre hallgatott, tábornok volt, úgynevezett horthysta tábornok, ahogy mondani szokták. Annak ellenére, hogy a Gömbös-kormány idején, amikor Gömbös a Hitler-orientációt erősen forszírozta, apám nyugdíjaztatta magát, mégpedig (ezt nem tudom biztosan) azt hiszem, ezredesként, de mindenképpen idő előtt, tiltakozásképpen a gombosi politika ellen. Majd amikor Gömbös megbukott, kérték, hogy álljon újra szolgálatba — egyébként lovassági tiszt volt, a 13-as Jászkun huszár elit alakulat volt az első világháborúban —, és amikor így reaktiválták, hajói tudom, akkor léptették elő tábornokká, és egyúttal ő lett az ország méneskari főfelügyelője. [...] 1945 után őt igazolták. Először is már a háború alatt nem volt aktív. Én késői gyerek vagyok, nekem tulajdonképpen a nagyapám lehetett volna kor szerint; 1882-ben született. Ez azt jelenti, hogy 1945-ben 63 éves volt, tehát nem vett részt a második világháborúban mint katona. Egyik legjobb barátja volt Bajcsy-Zsilinszky Endre, akinek a szerepét, azt hiszem, fölösleges most taglalni. Ha próbálnám besorolni apámat ebbe a politikai palettába, akkor őt a nagyon erősen náciellenes, de azért konzervatív, régi típusú, úri osztályhoz tartozónak sorolnám. Tulajdonképpen Bajcsy-Zsilinszky Endre is ide tartozott, de ő élete utolsó hónapjaiban erősen radikalizálódott, egyszerűen beleszorították, belekényszerítenek egy olyan szerepbe, amit vállalnia kellett. Szóval 1945 után, amikor voltak az igazolóbizottságok, apám kapott is — nem valami nagy — nyugdíjat. Egészen 1951-ig, ha jól tudom, amikor is egyfelől a nyugdíját megvonták, másfelől megkezdődtek a kitelepítések.

207 1951 júniusában engem is (én akkor még a szüleimnél laktam, huszonegy éves voltam) kitelepítettek Heves megyébe, Csány községbe, pontosabban először egy Csány melletti jászsági tanyára. A Jászság határán volt ez, ahol fél évet töltöttünk kulákoknál, mert csak kulákoknál helyezték el a kitelepítetteket. Hogy ne fertőzzük a parasztságot— ahogy akkor, a Rákosi-időszakban mondták, az „ingadozó középparasztot". 207 1951. június 17—július 18. között 12.748 fot telepítettek ki Budapestről. 364