„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

IV. fejezet ÚJJÁÉPÍTÉS, ÚTKERESÉS — ÚJ KONCEPCIÓK, ÚJ VÍZIÓK - Pongrácz Kálmán polgármester jelentése a belügyminiszternek Budapest lakosságának 1949 decemberi politikai közhangulatáról

hány alkalmazottig terjed az államosítás. Több kiskereskedő másnap nem is nyitott ki, mert félt, hogy rá kerül a sor. Fokozta a bizonytalanságérzetüket, hogy létszámon aluli államosítások is történtek (péld.: ékszerészek, stb.). Megállapítható, hogy az államosítás óta sokkal nagyobb számban adják vissza iparukat mint azelőtt, s az adófizetés mértéke is csökkent. Gerő elvtárs nyilatkozata, valamint a KlOSZ-szal karöltve végzett felvilágosító munka bizonyos mértékig megnyugtatta a kisiparos és kiskereskedő réteget. Az államosított üzemek — elsősorban a külföldi érdekeltségű nagyüzemek — munkássága örömmel fogadta az államosítást. Kivétel egyes kisüzemi és vendéglátóipari dolgozók, akiknek politikai elmaradottsága ebből az alkalomból kitűnt. A lakosság az államosítás tényét politikai felfogásának megfelelően fogadta. A reakció igyekezett felhasználni, és híresztelte, hogy az ígéretek ellenére mégis hozzányúlt a kormány a kis egzisztenciához, továbbá, hogy hiába ígérnek kártérítést, a volt tulajdonosok nem fognak semmit sem kapni, és nem fogják őket elhelyezni. A szaktudással rendelkezők közül már többet elhelyeztek, s így ez bizonyos mértékig megnyugtatóan hatott, különösen a tőkeszegény kisebb embereknél. Nagy-Budapest megalakulásának

186 politikai jelentőségét a legkülönbözőbb módokon igyekeztünk tudatosítani (kisgyülésen, hirdetmény, pedagógusok, röplapok stb.). A lakosság érdeklődését mutatja, hogy az erről szóló kisgyülések sokkal látogatottabbak voltak, mint az előzőek. A reakció ezen a téren sem maradt tétlen, és elsősorban az igények felfokozásával, a reformok és vívmányok azonnali 186 Az 1949:XXVI. te. 1950. január l-jével hozta létre Nagy-Budapestet oly módon, hogy a fővároshoz csatolta Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városokat és Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár nagyközségeket. A főváros kerületeinek száma 22-re emelkedett. Több korábban önálló település képezett egy-egy új kerületet, másokat régi kerületekhez csatoltak, Újpest, Kispest és Csepel lett önálló kerületként Nagy-Budapest részévé. Ez egyben az elvetését jelentette mindazoknak az elképzeléseknek (Id. e fejezetben a Nagy-Budapest kérdésével foglalkozó munkabizottság 1945. július 27-i jegyzőkönyvét és Budapest városfejlesztési programjára vonatkozó előterjesztést), amelyek a főváros és a peremövezet közigazgatási egységét a települések kialakult önkormányzatának, önálló érdekeinek figyelembe vételével kívánták megteremteni. 342