„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

IV. fejezet ÚJJÁÉPÍTÉS, ÚTKERESÉS — ÚJ KONCEPCIÓK, ÚJ VÍZIÓK - Marcell Gyula: Budapest lakosságának életharca ötszáz tanuló étrendjében (1945 december)

le táplálékhoz nem jut. A Ranolder példája szerint a növendékek egyharmada nem vitt tízórait magával. Nem sok élvezetet nyújthatott a darab üres vagy pirítóskenyér sem. A megkent tízórai kenyerek között első helyen a lekvároskenyér állott (126), de elég számmal ettek zsíroskenyeret az iskolai szünetben (95). Az ebéd rendszerint a nap főétkezése; ezzel biztosítjuk napi energiaszükségletünknek 40-50%-át. Ma természetesen más a helyzet, és az ételek tartalmának, belső értékének háttérbe szomlásával csak arra törekszünk, hogy az ételek megfelelő tömegével az ebéd végeredményben a jóllakás érzetét nyújtsa. Az iskolás leányok ebédje a következő volt: Ebédek száma a hét nap átlagában Az ebéd levessel leves nélkül Összes Csak leves 64 64 Üres főzelék 98 73 171 Burgonyás étel 56 40 96 Kukoricás étel 19 5 24 Tésztaféle 90 21 111 Húsos étel 8 4 12 Kéttál étel 10 6 16 Húsos többtál étel 13 1 14 Egyéb étel 6 3 9 Együtt 517 Nem ebédelt 20 Összesen 537 Az ebédek 12,4%-a csak leves volt, éspedig legtöbbször bableves. De az egytál-leves ebédeken kívül a többi esetben is gyakran volt bableves az első fogás. A legtöbben levest és üres főzeléket ebédeltek, »Kicsike ragacsos kenyérrel«, ahogyan sokan panaszolták. Az üres főzelékek így oszlottak meg: Szárazhüvelyes főzelék 82 ebédre volt Zöldleves " 76 Egyéb zöldfélék 13 290