„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

III. fejezet BUDAPEST, A „FRONTVÁROS" - Darvas József az ostrom napjairól

mondja, hogy vagy tíz utcával odébb áll a front, s lehet, hogy egy-két nap múlva „átesünk". Persze a hallgatóság vegyes, fasiszta, kommunista, polgár, meg minden egyéb fajtából tevődik össze. A nyilas-féle látatlanból megcáfolja az állítást, s rárivall, hogy „ne terjesszen rémhíreket, mertNidosi testvér

96 elrendelte, hogy a csüggedőket fel kell koncolni". De a másik egyre bizonygatja, hogy ez nem rémhír (nagyon is örömhír — gondolja, de ezt még nem meri hozzátenni), mert saját szemével látta, ahogy egymásra lövöldöztek az oroszok meg a németek. A vitába többen beleszólnak, s az indulatok hevében parázs veszekedés kerekedik. Egyiknek is, másiknak is akad pártfogó tábora, s a veszekedés végén bosszút esküsznek egymás ellen. Egy éjjel megint rendörök jönnek le, és zavarják fel álmából a férfinépet: azonnal ki az utcára és legalább autónyom szélességű utat feltakarítani, elhordani a törmeléket. Bizonytalan érzéssel felkászálódunk, fogunk a reménytelen munkához. Vagy két méter magasan emelkedik a törmelék, romhalmaz, s beborítja az egész úttestet. Még el sem kezdjük, már valaki kitalálja, hogy „jönnek a felmentő seregek", s reggel itt vonulnak fel. Azért kell az utat rendbeszedni. Lent a nyilas társaság fancsali ábrázata egyszerre felvidul, s nem férnek a bőrükbe az örömtől. Nem tudom, dühöngjek-e vagy szánakozzam ekkora balgaság láttán, vagy mulassak-e magamban, hisz jól tudom, mire megy ki a sebtében végzett romtakarítás. S én is várom tovább a „felmentő sereget". Nidosi testvér rendelete szerint a halottat, akit az utcán lőnek agyon, annak a háznak kell eltemetni, amely előtt fekszik. A mi házunk előtt lelőtt fiatalember úgy dőlt el, hogy félig a szomszéd ház, félig a mi épületünk előtt fekszik. A két ház parancsnoka nem tudja eldönteni, hogy melyik ház lakói kötelesek eltemetni a halottat. Három napon át perlekednek, mire — korszerű bölcsességgel — méterrúddal megállapítják, hogy a halott nagyobbik fele a mi házunk előtt van, tehát mi temetjük el. Temetjük? Dehogy, csak elássuk, mint máskor az elhullott állatokat szoktuk. Még ez sem megy simán, átkozódnak, civakodnak a lakók, hogy „ennek is pont itt kellett meghalnia", míg nagynehezen elkaparják a vérbefagyott áldozatot. Fásult, szenvtelen arcok vetnek búcsúpillantást a halottra, félóra múlva talán vissza sem emlékeznek a temetésre. 96 Nidosi Imre fürdőmester, nyilas párttag. 1944. december 26-tól átvette a párt budapesti főkerületének vezetését. 245