„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

III. fejezet BUDAPEST, A „FRONTVÁROS" - Darvas József az ostrom napjairól

csak a katonaszökevényeket lövik agyon, hanem a védett házakból is egyre több zsidót hurcolnak ki, és gyilkolnak halomra. Nincs már óbudai téglagyár,

95 és nincsen dunapart sem: az utcák és a terek kivégzések színhelyei — legfeljebb a Pannónia-kávéház vagy a Városháza pincéibe hurcolja el áldozatait az, aki a tarkólövés vagy a „perforálás" előttmég egy kis kínzással is ki akarja elégíteni aljas ösztöneit. S nincs már a gyilkosságok „adminisztrálása" sem: a rendőrség nem jegyzőkönyvez, a hullaszállító autó nem szállít — a hullák temetetlenül hevernek az utcákon és a tereken. Egyik reggel óriási detonáció légnyomása dob ki az ágyból, és betörnek az összes ablakaink. A csepeli vasúti összekötő hidat robbantották föl a németek. Az akna- és ágyútűz is egyre sűrűsödik. Talán megkezdődött a tényleges ostrom? Hiába, most már le kell költözni a pincébe, abba a nedves, piszkos, patkányokkal teli odúba, összezárva még száz másik emberrel. Eddig főleg a magamfajta emberekkel érintkeztem: olyanokkal, akikkel egy a vágyam, gondolkodásom és reménykedésem. Itt azonban a legkülönösebb elemek vannak összezsúfolva, s szinte percenként ugranak egymás torkának, a ketrecbe zárt vadállatok ingerültségével marakodva egy-egy jobb helyért vagy biztonságosabb fülkéért. Azt is meglepődve tapasztalom, hogy még mindig szép számmal vannak, akik kitartóan hisznek a német győzelemben: főleg a módosabbak, és azok a kereskedők, akiket a háborús konjunktúra és a zsidótörvények hulláma emelt föl a hátán. Nem is akarják tudomásul venni, hogy a szovjet csapatok csakugyan körülzárták a fővárost, s ha nagynehezen mégis tudomásul veszik, hát a felmentő seregek közeledésében reménykednek. Ők viszik a szót, a többség pedig hümmögve bólogat vagy hallgat - annál is inkább, mert Vájna testvér már kibocsátotta hírhedt rendeletét, amelynek értelmében azt, aki „csüggeteg kijelentést" tesz, a helyszínen fel kell koncolni... Egymásután jelennek meg a bevonulási parancsok. Ha mindenki betartaná a rendelkezéseket, alig lenne már civil férfi ebben a városban. Csendőrök, rendőrök, nyilasok razziáznak az utcákon: vizsgáznak a hamis igazolványok, mert már legalább minden harmadik férfi katonaszökevény. A nyilasok olyan buzgók a bujká95 1944. november elején az óbudai téglagyárakban gyűjtötték össze a munkaképes zsidókat, akiket gyalogmenetben útnak indítottak Hegyeshalom felé (halálmars). A menetet túlélőket a németek a Birodalom határát védő erődrendszer építésén dolgoztatták. 242