„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

III. fejezet BUDAPEST, A „FRONTVÁROS" - Magyar katonai dokumentumok az ostromlott Budapesten uralkodó állapotokról (1944. december 30.; 1945. február 10.)

Az ellentmondással összefüggésben jelentéstételre szólítottam fel az I. magyar hadtest vezénylő tábornokát. A beérkezett jelentést változatlan tartalommal ezennel Excellenciád szíves tudomására hozom. „Jelentem, hogy 01. 30-án éjszaka csak a német egységekben harcoló székelyudvarhelyi csendőr zászlóaljból állt át 50 ember az ellenséghez. Az átállások nem elszigetelt jelenségek és számuk változó. Az ezzel összefüggésben álló tényezőket a következőkben jelentem: A kibombázott, az óvóhelyről kiszorított, értékeitől megrabolt, éhségtől és vízhiánytól, a saját és ellenséges tűztől megkínzott polgári lakosság egyre terjedő suttogó propagandával — amit nincs mód megbüntetni — ad hangot a németek és a nyilaskeresztesek elleni gyűlöletének, mert saját szenvedéseit és a főváros romba döntését értelmetlen áldozatnak tartja. A visszafoglalt háztömbökben megjelenő saját katonákat gyűlölködés fogadja, mivel megtörtént, hogy az oroszok tartózkodásuk alatt élelmiszert és cigarettát osztottak, és a lakosokat engedték vízért menni. Ennek következtében az oroszokat sok helyen felszabadítóként várják. Az oroszok minden megfigyelt katonai mozgást rendszerint aknavetőtüzzel árasztanak el, de a polgári lakosságra nem lőnek, ha látják. A céltudatos orosz propagandát még erősíti a polgári lakossággal és a magyar csapatokkal szemben tanúsított német magatartás. Nem ritka esetek: Az SS olykor minden ok nélkül tart fogva hosszabb ideig polgári személyeket és honvédeket a legszörnyűbb körülmények között, akik aztán kiszabadulásukat kizárólag az I. hadtestparancsnokság közbenjárásának köszönhetik. A csendőrség és a honvédség tagjait szétszórtan vetik be, s az ellátásukról nem gondoskodnak. Tiszteket minden ok nélkül megvádolnak, sőt megvernek, támadásoknál a németek hátramaradnak és a magyar katonákat fegyverrel a kézben kényszerítik előre, közben a honvédségi szállások területét a fékevesztett németek kifosztják. Fegyvertelen munkásokat kényszerítettek a támadáshoz csatlakozni csak azért, hogy harci zajt keltsenek, akik aztán véres veszteségeket szenvedtek. A németek — főként Pesten — egész városrészeket adtak fel ellenállás nélkül, a mi, Nagykörúton elhelyezett, gyengébb erőinket nem támogatták, hanem vonalainkon keresztül visszavonultak, és hagyták őket elvérezni. A nekik alárendelt magyar egységekkel nem közölték a hídfőállás evakuálását. Általánosságban a védelem passzív módszerét alkalmazzák. Ahol az oroszok támadnak, a németek közelharc nélkül visszavonulnak. Ennek következtében saját 239