„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Szécsi János: A pesti nyomorgyürü (1938 december)

tát. Bár a külső szemlélő szemében egészen mindegy, hogy az ember hol nyomorog: a szükséglakástelepen vagy a bérház munkásszobájában, őket a nyomorban is mély osztályszakadék választja el egymástól. A falusi paraszt nézi azzal a megvetéssel a bérest, az uradalmi cselédet, mellyel a nyomorgyürü „független" nyomorgója tekint a lakástelep lakójára. Gondolkozásában azonban mégis hatásuk alatt áll ott, ahol szükségtelep van a közelben. Ez a ráhatás végelemzésben nem a nyomorgyűrű többi részére végzetes hatású, hanem elsősorban magára a szükséglakás-telepre. Ezzel elzárul az utolsó útja a külvilág felé, amelyen keresztül valami újat, vigasztalóbbat kaphatott volna. Napirenden vannak a verekedések és kétségbeesett viaskodások a szomszédos családok között, a legcsekélyebb apróságokért. Becsület és jó érzés fogalmai teljesen elmosódnak. A társadalmi egyesületek embereit, általában minden köztük mozgó magasabb osztálybelit pénzeszsáknak tekintenek, akit a lehető leggyorsabban meg kell vágni. Hihetetlen rágalmak, szidalmak árasztanak el mindenkit, aki először teszi be a lábát közéjük; vallás és haza is csak gazdasági kérdés. Annak az egyesületnek, mozgalomnak a tagjai, amely legtöbbet ad a karácsonyi kiosztáson. Ez ugyan nem jellegzetes a szükséglakás-telepre, mert a nyomorgyürü többi pontján is csak így van, csakhogy összehasonlíthatatlanul kisebb mértékben. Megzsarolnak mindenkit, aki jó szándékkal és gyanútlanul megy közéjük, és mentől inkább akar segíteni rajtuk, annál nagyobb ellenséget látnak benne. Csodálkozni viszont ezen nem lehet; nem ők tehetnek róla. Aki valaha fél napot eltöltött szükséglakás-telepen, tudja, hogy nem alkalmas terep erkölcsi lények kialakulására. A politikai mozgalmak irányítói nem fáradnak ilyenekkel, a hitbuzgalmi megmozdulások vezetői pedig némelyik esetben kevés érzékkel rendelkeznek az ilyen tájtörténeti okokban gyökeredző erkölcsi hiányosságokkal szemben — hiszen ezt szemtől szembe nem nagyon mutogatják. így alakul ki az a sajátos kép, amelyet a szükséglakás-telep vallási és politikai élete ad. Majdnem minden párt és világnézet képviselői ott vannak a lakástelepeken, és valamennyinek a vezetői meggyőződéssel vallhatják, hogy pártjuk a telepen jó talajra talált. Mindenféle világnézetet hajlandók itt követni — addig, amíg ez a világnézet megfelelő számú ajándékkiosztással párosul. Legtöbb helyen felszínes a vallási élet is. A felismerhetetlenségig el lapított lelkű emberek—a régi énjükre pár évi ott- lakás után maguk sem ismernének rá—, még apostolok ajkairól sem tudnák talán lelkükbe fogadni az egyház erkölcsi tételeit. Sajnos, a rengeteg rájuk pazarolt energia ellenében csak látszatvallásosság születik meg legtöbb helyen. 165