„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)
II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Szécsi János: A pesti nyomorgyürü (1938 december)
Szécsi János: A pesti nyomorgyűrű 1938 december A szükséglakás-telepen 55 , a budapesti nyomor koncentrált táboraiban a nyomor mint önálló lényeg van jelen a lelkekben, a mozdulatokban és a levegőben ugyanúgy, mint a villamosság vagy a rádióhullám. Kiforgatja az embert önmagából, és a megviselt idegü emberekre úgy hat, mint némelyekre a holdtölte: kötekedők, idegesek, nyugtalanok, nevetséges dolgokért marják egymást, megbillen a lelkiismeret és a becsület fogalma; ez a tömény nyomor úgy pusztít, mint a legveszélyesebb harcigáz: láthatatlanul és nyomtalanul. Belülről marja fel az embert, soha nem gyógyuló sebekkel, akármilyen hamar kiragadják a sebesültet a fertőzött övből. Ennek a nyomornak kialakításában igen nagy szerepe van a lakástelepnek. A korhadt deszkákból tákolt, kellemetlen szagot árasztó barakksorok között húzódnak az alig kövezett sikátorok, amelyekben szabadon folyik a szobákból kilöttyentett moslék, a szennyes esővíz és fekete hólé. A szükségszoba voltaképpen nyomortanya: fülledt, szinte tapinthatóan piszkos levegőjű, Gorkij legsötétebb helyrajzaira emlékeztető odú. A „főterekről" nézve a telep az idegen szemlélőt keleti fogolytáborra vagy lepratelepre emlékezteti. Ez a táj és talaj felszálló marógázaival elroncsol mindenkit, akit megdönthetetlennek hitt gazdasági törvényszerűségek egyszer a szükséglakás-telepre kényszerítenek. Ez az állandó szín, amelyen a szereplők rendszeres időközökben felváltják egymást, azután ismét meghatározott idő múlva visszatérnek. A lakók nagy része, több mint 70%-a körülbelül öt évet tölt a szükséglakás-telepen. Ha fel akarjuk rajzolni a szükséglakó életét a szükséglakáshoz való viszonya szerint, hullámmozgás-táblázatot kapunk, melyben szélső értékek következnek szabályos egymásutánban. Az 1937. évi lakók zöme például 1932-től kezdve érkezett a szükséglakás-telepre; 55 A legnépesebb szükséglakás-telepek az I. világháború utáni években, eredetileg főként az elcsatolt területekről menekültek elhelyezése céljából létesültek. A legjelentősebb állandósult barakktelepek: Mária Valéria (IX. Üllői út - Gyáli út - Ecseri út), Auguszta (X. Pográc út), a Lenke úti, a Sashalmi és a Zita (IX. Gyáli út - Hungária krt.) (ma: Könyves Kálmán krt.) telepek. 163
