„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Németh László: A Medve utcai polgári (1937)

bányi tér vidéke körülbelül ugyanilyen népes, több az önálló iparos és az altiszt, kevesebb a házfelügyelő. Az idén hozzánk került krisztinavárosi elem olyanféle, mint a Margit körúti. Újlakról, Óbudáról, északi határvidékünkről túl kevesen járnak be, a nyugati hegyvidékről is csak öt-hat fiú. A pestieket s a vidékről bejárókat sem igen lehet apáik foglalkozásával jellemezgetni. A változatos vidék, szociálisan is elütő tájaival, a sorsoknak elég nagy tarkaságát engedné meghúzódni magán. De polgárista szülőnek lenni mégiscsak elég nagy rokonság ahhoz, hogy e tarkaságot ellensúlyozza. Semmin sem lehet ezt az igényekben és lehetőségekben gyökerező rokonságot jobban kimutatni, mint lakásaikban. Akár Óbudáról jár be a mi polgáristánk, akár a Margit körútról vagy a hegyvidékről, mindig a szoba-konyhás emberek országából érkezik. A szobakonyhás főbérleti lakás a mi szülőinkre csaknem éppolyan jellemző, mint a polgáribajáró gyerek. Aki mint lakó alatta van a szoba-konyhás főbérletnek, mint szülő csak nehezen és kivételesen győzheti a polgárit. Aki igazán fölötte van a szoba-konyhás színvonalnak, annak a fia csak mint menekült vagy száműzött időz a mi iskolánkban. Hogy ki van a szoba-konyhás színvonal alatt? Egy egész még tengerfenekibb társadalom: ágyrajárók, albérlők, konyhátlan szobalakók, műhelyben lakók, más családdal együtt bérlők (társbérlők, ahogy egyik fiúnk írta), végül a szoba-félkonyhások, akiket már igazán csak a megosztott konyha választ el a valódi főrendű szoba-konyhásoktól. A mi családjaink közül még 40 sem tartozik ebbe a legváltozatosabb lakóvilágba (a felsőbb elemi családjaiból biztosan sokkal több). Csak néhány magára maradt nő szorult ide. „Anya egy Király utcai ruhaüzletben alkalmazott, csak későn jár haza. Albérletben lakik, egy szobája van, a maga bútorával. Férjétől elvált, egy gyermeke van. A gyereknek a háziak főznek ebédet." „Anya ápolónő volt. Most már 16 éve Fő utcai öreg bérkaszárnyában segédházfelügyelő. Havi 5-6 pengő szemétpénz és egyetlen helyiség: tágas, világos, utcai. Mos is. Férjétől öt éve külön. Férje súlyos alkoholista, tör, zúz, fojtogat. Nem megy olyan állásba, ahol tartásdíjat vonhatnának le. Most is felkeresi éjjelente feleségét, bezúzza az ablakot. Egy alkalommal beengedte, akkor az asszony segítségére siető leventének leharapta az ujját. Anya baltát ragadott, és fejbe vágta. Nyolc napon belül felgyógyult. Az egykori ápolónő körme fényezett, új sárga csizma a lábán. Cigarettacsutka a »pálma-cserép«-ben." A legnagyobb rész mégis: alkalmi munkás, kifutó, rosszul fizetett segéd vagy állástalan, ipari igazolványát beadó mester, az üzletben megszoruló cipész. „Apa cipészsegéd, heti 10-12 pengő jövedelemmel. Anya 127