„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Németh László: A Medve utcai polgári (1937)

nem több háza van. Őket azonban már alighanem csak a fiúk gyenge esze köti iskolánkhoz. A polgári iskola „önállói" közt ők valódi „polgárok". Az igazi, köztisztviselői állásokban vagy biztos magánvállalatoknál elhelyezkedett értelmiség a legtöbb önálló fölött tündéri magasban lebeg. Nem a mi értelmiségünk. Aki azt olvassa, hogy a középiskola szülői közt 50 százalék az értelmiség, a polgáriban pedig 10, igen keveset tud a valóságról. A mi iskolánk értelmiségének legföljebb a fele igazi középosztályi elem, a nagyobb rész a középosztályból lecsúszott szellemi munkanélküli. Nézzünk meg itt is néhány családot. „Apa a háborúban szerzett idegbaja következtében nyugdíjas. Hajózásnál volt, s ma 40 pengő a nyugdíja. Anya ideges, hajszolt, kapkodó. Öt gyerek. Kinn a távoli hegyvidéken laknak; érthetetlen, hogy a gyerekek ezt a legalább másfélórás utat naponta kétszer meg tudják tenni. De lakbér csak 28 pengő, szoba-konyhás lakás, egészséges. A legidősebb fiú napszámos, a félretett fillérekből a kereskedelmit akarja elvégezni. Elöljárósági segélyezettek." Egy másik hajóstiszt állítólag 100 pengőt keres; egy székesfővárosi hetijegyzékes tisztviselő: terhelt családból származó alkoholista; egy állástalan kultúrmérnök kerületi segélyezett. Egy német származású ős-zenész famíliát, melyben nemzedékről nemzedékre öröklődik a zenei hajlam és tudás, a család kalauznak beállt hegedűse tart el súlyosan bohém körülmények közt. A legtöbb helyen a családi élet sem ép: a gyereknevelés az elhagyott anya vagy épp a nagyszülők nyakába szakad. „Szerencsétlen család. Apa a Vajdaságban állampénztári főtisztviselő volt, jó férj, rendes ember. Háborúban a roham előtt kapott rumadagok alkoholistává tették. Próbálták kezelni, nem használt. Napirenden voltak a verekedések, egyik állását a másik után hagyta el. Delirium tremens is bekövetkezett. Anya a család tanácsára elvált. Tartásdíját nem folyósították. Mind nagyobb nyomor, ma albérletben, közsegélyen élnek. Anya idegbeteg, mint egy klinika konyha vezetője ízületi gyulladást kapott, szervi szívbajos." „Egy elhagyott nő, férje hírlapíró, külföldön él, a gyermek iskoláztatására pénzt sürgető levelekre nem válaszol, úgyhogy az óraadásból tengődő asszony, nagy bánatára polgáriba kényszerült adni a fiát." „Egy vidéki mérnök kisfia elvált anyját nem látta, úgyszólván születése óta. Apja 50 százalékos rokkant. Másodszor nősült, a második házasságból két fiú. A mi polgáristánkat két év óta a szülői háztól távol, nem rokon emberek nevelik." A valódi középosztálybelieket a fiú gyengesége fanyalította polgárira. Vagy a gimnáziumi tanárok által kiderített gyengeség, mint egy 200 pengős (mellesleg festegető) tisztviselő egyik fiát; vagy a testi, mint egy térképészeti 122