„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Németh László: A Medve utcai polgári (1937)

annál gyengébb. A budapesti polgári iskolákban egynél nagyobb indexek: közszolgálati személyzet 1,9, kereskedelmi és közlekedési segédszemélyzet 1,9, önálló kisiparos 1,5. Jóval nagyobb egynél a napszámosoké s cselédeké is, de nehéz ellenőrizni. Egy körüli indexek: önálló kereskedők 1,1, ipari segédmunkás 0,9. Egynél alacsonyabb: köztisztviselő, értelmiség 0,8, kereskedelmi és közlekedési tisztviselő 0,5, ipari tisztviselő 0,4, vagyonából élő 0,4. Amint látjuk, ez a középen elhelyezkedő iskola egyáltalán nem ad átlag- (1 körüli) értékeket. Tisztviselőből sokkal kevesebb, altisztből és iparosból sokkal több jut rá az átlagnál. Ha a budapesti polgári iskolákról a mi öreg palotánkra térítjük a szemünk, főbb helyi indexeink, megint Budapest keresőihez viszonyítva, a következők. Közszolgálati segédszemélyzet (altiszt stb.) 2,7, ipari és közlekedési segédszemélyzet 1,6, házicseléd 1,6, önálló iparos 1,2, önálló kereskedő 0,9, ipari segédmunkás 0,8, kereskedelmi, közlekedési tisztviselő 0,5, köztisztviselő 0,4, ipari tisztviselő 0,3. Az önálló iparosok és kereskedők aránya kisebb, mint általában, az altisztfélék aránya sokkal nagyobb (ott 1,9, itt 2,7). Aki (mint a szegénykönyvet osztogató hatóság, sőt sok szocialista gondolkozó is) az önálló iparost és kereskedőt munkástömegek fölött élő polgárnak, ha csak kispolgárnak nézi is, e statisztika alapján a mi iskolánkat a szegényebb polgárik közé sorolja, hiszen az önálló polgárság és az értelmiség száma kisebb nálunk, mint a budapesti polgárikban általában. Csakhogy az ilyen elméleti emberosztályozások rögtön füstté válnak, ha valaki a különben igen jó Illyefalvy-kiadványok

40 helyett, gondozónővéreink nyomában, a valóságba megy ki, s otthonában nézi meg, hogy mit jelent ott polgárság és értelmiség. Szociológusok polgárság, értelmiség, munkásság arányszámát kutatva gyakran hangoztatják, hogy Budapest (mint a nagyvárosok általában) nemhogy elproletarizálódott volna, hanem épp a polgári és tisztviselő réteg erősödött meg benne a munkásság rovására. A tisztviselők félelmes elszaporodása nem vitás: míg a budapesti munkásság száma 1880-tól még háromszorosára sem nőtt, a tisztviselő már 1920-ban csaknem kilencszer annyi volt. A polgárság megerősödését az önálló iparosok és kereskedők megszaporodásából már nem merném ily bátran következtetni. Az „önálló" szó ma sokkal többször jelenti azt, hogy valaki minden társadalmi szervezeten, védelmen kívül rekedt, mint azt, hogy jólétében még független is. 40 Illyefalvi I. Lajos (1881-1944) a Székesfőváros Statisztikai Hivatalának igazgatója 1926-tól. Szerkesztésében számos fontos társadalomstatisztikai kiadvány jelent meg. 120