„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Németh László: A Medve utcai polgári (1937)

Németh László: A Medve utcai polgári 1937 Szülővilág Az elemin túl minden iskolanemhez külön szülővilág tartozik. Akármilyen sokféle foglalkozási körbe mennek szét azok, akik fiukat az első polgáriba beíratták: az, hogy a fiuk „polgárista", egy nagy osztályba kapcsolja őket. Ez az osztály adóívekkel és statisztikai űrlapokkal világosan be nem keríthető. A szociális hely s a szociális vágy — tehetősség és törekvés — együtt teremtik meg. Polgári iskolai tanároktól gyakran hallani, hogy „iskolatípusunkat a legszegényebb gyermekek látogatják", vagy hogy „iskolánk a társadalom legalsóbb rétegeinek a nevelője". A polgárista szülővilág alatt azonban még egy igen jelentős réteg teng, azok, akik még Budapesten is beérik a kötelező elemivel. Az 1934/35. évben az V, VI. elemibe Budapesten valamivel több mint hétezer tanuló járt, az ennek megfelelő I-II. polgáriba tizenkétezer-ötszáz, az első két középiskolai évfolyamba megint hétezer. Némi kikerekítessél a gyerekek alsó egynegyede kerül felsőbb elemibe, a középső két negyed polgáriba, s a felső negyed a középiskolába. Szociálisan tehát a polgári az igazi „közép"-iskola, s ha felülről (már a tanár nézőpontjából is) csaknem teljesen összemosódik is a mi iskolánkhoz tartozó szülővilág a szegény emberek boldog közönyükben egyszínűnek tartott világával, legalulról nagyon is sok emelet vezet felső pereméig, ahol az új nagy bérház házfelügyelője azon töpreng, hogy a Medve utcai polgáriba vagy a Toldy reálgimnáziumba írassa-e a fiát. Ennek a középhelyzetnek felső elemi és gimnázium közt: a szülők lelkében is egy purgatóriumi középállapot felel meg. Aki a gyermekét a polgáriba íratta, még nem mondott le egészen arról, hogy legalább magzatában ő is felemelkedjék abba a társadalmi paradicsomba, hol az önkéntes jogú,

39 úri végzettségű emberek élnek. 39 A középiskolai végzettséggel rendelkező férfiak a hadseregben 1 éves önkéntesként szolgáltak. Őket tartalékos tisztjelölteknek tekintették. A tiszti rang megszerzése minimális előfeltétele volt a párbaj képességnek, és ezzel az „úriemberként" való elismertetésnek. 118