„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Erba Odescalchi Sándor herceg az arisztokrácia társaséletéről

többet ivott, mint amennyit elbírt és barátai rögtön hazavitték. Az arisztokrácia nem volt holmi léha, kicsapongó társaság. Oly sok közül mindössze négy-öt meg­gondolatlan tagja volt, kik vagyonukat — melyet néha túl fiatalon örököltek — mulatási alapnak fogták fel. A sajtó és hivatalos világ folyton rosszallólag emléke­zett meg róluk és akik nem ismerték az arisztokráciát, csak ezekről hallván, az egész „osztályt" elítélték miattuk. A valóságban az én időmben az arisztokrata fia­talság nagy része dolgozott, mint én, bár legtöbbjük anyagilag még nem szorult rá, éppúgy mint én. Mégis, nem fogom elfelejteni, hogy mikor egyszer egy nagyon ko­rai, téli hajnalon hárman mentünk haza gróf Csáky Félixék szép báljáról, szerény­ségből és egészségi okokból a hosszú út dacára gyalog, nem becsípve, komoly témákról beszélgetve, milyen nehéz, sőt ijesztő érzés volt a hótakarító munkások mellett elmenni, kik bennünk valószínűleg a dologtalan gazdag lumpokat látták. Magyarországon nem volt olyan nyomor, mint a világ legtöbb más országában, de azért sok volt a szegény ember és a kültelkeken nyomortanyák is voltak, bár én so­hasem láttam ezeket. A hótakarító munkások nagy része ezek lakóiból, a szegény munkanélküliekből került ki. Mindhárman rosszul éreztük magunkat és erről beszélgettünk. Körülbelül olyan érzésünk volt feketekabátosan, fehér selyem sálakkal, mintha meztelenül kellene végigmennünk a Korzón. Egyikünk, gróf Bolza Géza megjegyezte: jellemző erre a századra, hogy most nem hómunkások agyában születnek meg ez effajta gondola­tok, hanem a mienkben! Erba Odescalchi Sándor herceg: Testementum I. Dovia Művészeti Kft., Bp., 1991. 194-200., 207-209. p. 110

Next

/
Thumbnails
Contents