„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Krausz Simon bankár visszaemlékezéseiből

Egy napon el kellett mennem dr. Hegedűs Sándor képviselő úr irodájába, aki négy levelet diktált tollba nékem; ezekből az derült ki, hogy hazafias érzelmünk sugallatára a Magyar Tudományos Akadémiának 10.000 forintos alapítványt teszünk, s ugyancsak jelentős summákkal áldozunk még a közjó és az irodalom oltárán is. Bőkezűségünk mélységesen elérzékenyített, büszke voltam a szenzációra, mely szeretett főnökömet majd az ünneplés központjába állítja. Később még százezer forint indult el valami titokzatos útra... Két hét múlva az irodába jövet izgatottan fogadott a vén szolga, és megsúgta, hogy öreg cégfőnököm már hajnalban bejött az irodába, és valami újságot hozatott fel. A belső szobából szakadatlanul hallatszott gazdám hangja: — Jöjjön be valaki! — Beszaladtam és az öreg úr megkérdezte tőlem: tudok-e olvasni? Tisztelettel jelentettem, hogy az egzotikus nyelveken kívül nagyjából megértem az idiomákat. — Nohát akkor olvassa! A kezembe nyomta a „Budapesti Közlöny"-t, amelynek első oldalánál olvastam, hogy őfelsége a király tornyai Schosberger Zsigmondot a jótékonyság és közgazdaság terén szerzett érdemeiért bárói rangra emelte.

43 Ránéztem igazán szeretett, szívből tisztelt principálisomra, és meghatva gratuláltam méltóságához, hangsúlyozva, hogy íme, mégis elismerésre talál a valódi érdem. Mire ö így felelt: — Hagyja csak! Ez is annak a bizonyítéka, hogy 0 sokkal liberálisabb, mint ezek együttvéve! Ez az „0" a király — I. Ferenc József volt. [...] Krausz Simon: Életem. Bp., 1937., 27-29., 32-35. p. 43 Schossberger Zsigmondot az uralkodó 1890-ben elsőként emelte az izraelita felekezethez tartozóként bárói rangra. 89