„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Krausz Simon bankár visszaemlékezéseiből

Krausz Simon bankár visszaemlékezéseiből Első szárnypróbálgatások Más idők voltak az én ifjúkoromban, mint ma. A nagy intézetek és cégek a Kereskedelmi Akadémiához fordultak, hogy megfelelő tisztviselőkhöz jussanak. Innen kerültek ki, a tantestület ajánlásával, a legszívesebben látott gyakornokok. Kitüntetés volt számomra, hogy az igazgató nékem tartotta fenn a választást, hogy hova kerüljek. A legtöbb fiúnak álma a Hitelbank volt. Hajói emlékszem, a Hitelbank már belépéskor fizetett, és pedig havi harminc forintot. Nagy pénz volt ez, amikor lakást, teljes ellátást, fűtést, mosást lehetett kapni harminc forintért. Én azonban a Schosberger S. és Fia céget választottam, ezt a nagy magáncéget, mert úgy gondoltam, hogy ott többet látok és tanulok, gyorsabban érvényesülök, és különben sem éreztem magamban hajlamot az irodai tisztviselői pálya iránt. Inkább a való élet csábított, mint a tengerparti fiúkat a végtelen óceán. Még mielőtt a vizsgáimat letettem, a Földhitel Intézet egyik igazgatója beajánlott a Herzog-céghez. Jártam is Herzogéknál, a Károly-körúton. Aggodalommal eltelve nyitottam be a poros régi irodába, ahol egy ketrec mögül szakállas bácsi dugta ki bozontos fejét és megkérdezte, mi járatban vagyok? Elmondtam — természetesen németül —, hogy a nagyságos Herzog M. L. és Társa urakat keresem, akikhez a Nagyságos Trebitsch igazgató úr küldött a Földhitel Intézetből. Betessékeltek a második szobába, ahol az asztalnál egy igen kövér bácsi ült, feje csupa szőrzet. Valamit morgott a fogai között; egy szót se értettem, de a mutatóujjával intett, hogy adjam át irataimat. Irataim az ajánló levélből és felvételi kérvényemből állottak. A felvételi kérvényt magyar és német nyelven írtam, és megemlítettem, hogy tudok franciául és igyekezni fogok főnökeim megelégedésére szolgálni. A chef szót azonban úgy írtam, hogy „Schef", amire az öreg úr, aki nem kisebb legény volt, mint Herzl Tivadar, a cég egyik főnöke (báró Herzog Péter sógora) azt kérdezte: — Mondja csak! Maga tud franciául? Hát hogy írja azt, hogy chef? Tudományomra büszkén így feleltem: c és h-val. (Szé és ás.) 86