„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Láng Panni: Egy budapesti polgárcsalád mindennapjai

A háztartáshoz tartozott a házitanítónéni, Nagy Lászlóné, Málcsi néni, majd a bentlakó angol és a bejáró francia nevelőnő. Kb. tízéves korunktól Roth Ernesztin, a zene álom-világában élő tisztalelkü vénkisasszony, anyám távoli rokona, Schu­mann Róbert özvegyének, a nagyszerű zongorista Klara Wieck-nek volt növendé­ke, heti két-két órát adva, Jucit és Verát tanította zongorázni. Ilyenkor mindig velünk is ebédelt és anyámmal nagy zenei beszélgetéseket folytattak. Schiller Györgyné, Jámbor Böske, az Operaház zenekarának tagja, Jámbor Ágnes zongora­művésznő testvére, kilenc esztendőn keresztül nekem adott heti két hegedűórát. Roth Klári és más eminens Veres Pálnés diákok az évek folyamán sok igyekezettel és kevés sikerrel próbálták belémtölteni a matematika, fizika és latin nyelv rejtel­meit. Fehér Kata, ének korrepetitor, hetenként kétszer jött anyámhoz, aki egészen az ostromig nem adta fel a gyakorlást. 1944 után anyám soha többé nem énekelt: az izgalmak következtében teljesen elvesztette gyönyörű koloratúr szopránját. Braun Magdi ugyancsak heti kétszer adott nekünk és külön anyámnak, valamint két barátnőjének tornaórát. Besztercei György tenisztréner, a Labanc úton töltött hónapok alatt minden reg­gel kijárt hozzánk, félórát játszva egy-egy családtaggal. Apám ötvenéves korában, anyám ugratására, aki kislány kora óta űzte ezt a sportot, kezdett eljátszani és két év múlva néha már legyőzte anyámat. Apám, hogy a fiatal, ambiciózus trénert kí­méletlenségre serkentse, a későbbiek folyamán egy pengőt ígért Beszterceinek minden olyan labdáért, amit nem tud neki visszaütni. Schwarz úr, a kiváló nyelvtanár, aki aszerint, hogy milyen nyelvre oktatott, ne­vezte magát Herr Schwarznak, Mr. Blacknek vagy M. Noirnak, nálunk apámat an­golra tanította. Papa este vagy akár éjjel is, akármilyen későn értek haza — hiszen vidám és nagy társadalmi életet éltek, még táncórába is jártak! — nekilátott angol leckéjének. Ambíciója, tudásszomja nem ismert akadályt vagy késői órát. Fantasz­tikus anglicizmusokat tanult „Blacky"-tól, tökéletesen bírta a nyelvtant, de ha megszólalt, önkéntelenül anyám csúfolódása jutott eszembe: „Érdekes, a Maga pa­lócos tájszólása emlékeztet az angol nyelvre!" (Szüleim életük végéig magázód­tak.) Molnár úr, a borbély, nyáron vasárnap egy-egy órát villamosozott azért, hogy apámat reggel a villában megborotválja. Hétköznap apám a Duna-parti Hangliban, a Vigadó előtti téren reggelizett, utána Molnár úr felment hozzá a bankba és ott bo­rotválta meg. Télen vasárnaponként a Deák Ferenc utcai fürdőszobában zajlott le 397

Next

/
Thumbnails
Contents